A Felső-Bodrogköz páratlan természeti kincsei

Ezek közé tartoznak a természet alkotásaiból azok, amelyek ritkaságuk, kiemelkedő szépségük okán pótolhatatlan értéket képviselnek.

E sorozatunkban ilyen növényeket és állatokat kívánunk bemutatni, bizonyítva, hogy szűkebb pátriánk: a Felső-Bodrogköz olyan régió, amely meglepően bővelkedik ilyen kincsekben.

1. Magyar és Zimmermann-kökörcsin

Egyesek manapság szívesen ragozzák a „klímaváltozás” fogalmát, elfeledkezve arról a szakemberek számára közismert tényről, hogy a legutóbbi jégkorszak óta, tehát mintegy 11 ezer éve az éghajlat folyamatosan és nagy kilengésekkel változik, emberi beavatkozás nélkül. Például az említett időben a Kárpát-medence évi átlaghőmérséklete mindössze 1°C volt, 7500 évvel ezelőtt, az ún. atlanti korban viszont 13-17 °C, ami azt jelenti, hogy szubtrópusi viszonyok uralkodtak. Ezt megelőzte egy ugyancsak meleg, de szárazabb időszak, amikor még kevés volt az erdő, és ez a tény lehetővé tette, hogy a Kárpátok gerincétől keletre elterülő füves sztyeppről „átvándoroljon” hozzánk a réti kökörcsin. Az atlanti korban a terjeszkedő erdők csakhamar elszakították a Kárpát-medencei populációt, amelyben mutáció következtében két olyan kis faj jött létre, amely az egész világon csupán a történelmi Zemplén, Ung és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben található meg. A magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica) és a Zimmermann-kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii) nem tartozik az olyan dekoratív növények közé, mint a nagyobb fajtársaik: leány-, tátogó kökörcsin stb., rejtett szépségüket csak a közeli szemlélő előtt tárják fel. Értékük inkább abban rejlik, hogy Felső-Bodrogköz az egyetlen hely Szlovákiában, ahol – bár csupán két kis elszigetelt lelőhelyen – még megtalálhatók. Létüket élőhelyük – a homoki, hegyoldali legelők visszaszorulása és az ezt követő agresszív, a 19. században Amerikából behurcolt fehér akác terjedése veszélyezteti. Csokorba gyűjteni – amit egy kiemelten védett növény esetében a törvény amúgy is tilt – nem érdemes, mert rövid a szára, és virágszirmait csak teljes napfényben tárja ki, a vázában soha. Szerencsére mesterséges szaporítása megoldott, (e sorok írója dolgozta ki az eljárást) és mostanában a kassai botanikus kertben folyik, így remény van arra, hogy a létező feldúsítható és megmenthető a pusztulástól.