Zseniális disznóságok

A Párizs és Montréal után most Barcelonában is bemutatott kiállítás október közepétől 2002 január 20-ig tekinthető meg. Megéri, mert mint a madridi El País írja, „ennyi zseniális disznóságot nem egykönnyen lehet összegyűjteni”. A művész minden korszakában születtek erotikus művek, amelyeknek a formátuma általában kicsi. A kiállításon bemutatott első rajzok 1902-1903-ból valók, a legutolsók pedig 1971-ből, és a lap szerint azt bizonyítják, hogy Picasso „olyan nőcsábász volt, aki a nőben mindent szeretett”. Már a kiállítás egyik legelső darabjára – egy hím és egy nőstény szamár közösülését mutató rajzra, amelyet Picasso 13 éves korában készített – jellemző az, ami a festő egész életművére: a szexuális aktus minden prűdség nélküli bemutatása, valamint az állatok és az emberek azonossága és állandó metamorfózisa. Az El País a festő barátait idézi, akik szerint Picasso már 14 éves korában rendszeresen járt bordélyházba.

Köztudott, hogy párizsi, szürrealista korszakában Picasso erotikus írásokat is papírra vetett. Ezek közt két színpadi mű is szerepel: az 1941-ben írt A farkán fogott vágy és az 1948-ból származó Négy kislányka. Ezeket a művész nem szánta a nyilvánosság elé, ezért csak halála után jelentek meg. A farkán fogott vágyat, amely egy bordélyházban játszódik, 1944-ben, a német megszállás alatt lévő Párizsban szűk körben tartott magánelőadáson bemutatták, Albert Camus rendezésében, olyan írók, művészek előadásában, mint Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Raymond Queneau és Picasso akkori felesége, a szintén festőművésznő Dora Maar.