VALLOMÁSOK

Második hete, hogy nap mint nap ide járok. Előtte nem tudtam az ilyen intézményekről. Pozsonyi vagyok, és Ligetfaluban saját lakásom volt. De volt egy botlásom, és börtönbe kerültem. Amíg börtönbüntetésemet töltöttem, a városrendezés keretében lebontották az utcasort, ahol laktam. Helyette viszont nem kaptam semmit. Ugyan az önkormányzaton felvettek a lakásra várakozók listájára, de évek óta mindig csak azt hallom, hogy nincs lakás. Már le is mondtam róla. Családom sincs, nincs kihez mennem.

Amikor kijöttem a börtönből, nem volt hova mennem. Ha kifosztva és leélve is, de meglett volna a lakásom, minden más lett volna. ĺgy utcán éltem. Aztán kórházba kerültem, mivel egy hideg éjszaka lefagytak a lábujjaim, ezért amputálták.

Jelenleg a rokkantsági nyugdíjamat intézem. Munkához nehezen jutok. Ugyan járni már gond nélkül tudok, de például egy építkezésen probléma lenne dolgozni. Ki venne fel ötven fölötti, részleges rokkantat? Nincs esélyem.

A szállón kitűnően érzem magam. Előtte sokáig voltam az utcán. Mivel reménytelennek láttam a helyzetemet, ittam. Itt az egyik feltétel, hogy józannak kell lenni. Egy éjszakáért tizenöt koronát kell fizetni, egy sör is körülbelül annyiba kerül. Nem éri meg az a sör... Itt rendszeresen vannak misék, imádkozunk. Nem tartom magam hívő embernek, de eljárok ezekre az alkalmakra. Megnyugvást adnak.

Roman:

Én nem vagyok hajléktalan, ez a második éjszakám, amit itt töltök. A katolikus szeretetszolgálat egy papjától tudtam meg, hogy létezik ez a szálló. Májustól dolgoztam Pozsonyban, egy kisvállalkozásban, amelyik a Volkswagen alvállalkozója volt. Köztudott, hogy ennél az autógyárnál most hatalmas leépítések folynak, így én is lapátra kerültem. Nem ez a szálló álmaim netovábbja, de jobb, mint az utcán. Kapunk enni, tető van a fejünk felett, lehet tévézni.

Harminckét éves vagyok, van szakmám, így sikerült munkát szereznem. Egy hölgy, akit még a gyárból ismerek, többünknek szerzett munkát Csehországban. Nem olyan lesz, mint amit eddig csináltam, de menni fog. Prága mellé megyünk, olyan tíz-tizenöt kilométerre, valami kisvárosba. Akár holnap is elindulhattam volna, mert már ment egy busznyi munkás, de még ezt-azt el kellett intéznem. ĺgy vasárnap indulok, a Volkswagen elől indul a buszunk, valamikor délután.

Egyébként elvált vagyok, van egy tizenegy éves fiam, de a feleségem újraházasodott. Nem tartjuk a kapcsolatot. (kcr)