Vágó vágósúlyban

Budapest. Vágó István lemondott. Méghozzá a szénhidrátról. A népszerű műsorvezető nem hatódik meg a felbukkanó majd eltűnő tanoktól, kételkedik a vajákosokban, de van olyan népszerű világvallás, amit mégis magáévá tudott tenni. Ez a fogyókúra. Vágót senki sem nevezheti nyuszinak. Kivéve a feleségét. A megszólítás különös aktualitást nyert, István ugyanis attól tart, ha így folytatja, nemsokára összesúgnak a háta mögött, miszerint vágósúlyba lépett. „Nyuszinak hívjuk egymást, és biztos vagyok benne, hogy ennyire még sohasem szolgáltunk rá erre az elnevezésre. Szóval: saláta saláta hátán, meg rengeteg sárgarépa. Ezeket én sohasem szerettem.”

A fogyókúra ötlete szilveszter éjjelén született. Születésnapjára a felesége már fogyókúrás könyvvel keserítette el. István eddig öt kilót adott le, de ha kedvenc ételeire gondol, elfogja a mohó kétely. „A tésztákért teljesen oda vagyok. És mi mindent lehet tésztából készíteni! Elképesztő!”

Vágó Istvánt úgy ismerik a barátai, kedvelői, mint aki nem a külsőségek embere. Ám ő rácáfol erre a tézisre. A diéta ugyanis egyáltalán nem családi terror eredménye. Hiúsági kérdés elsősorban. „Sokan azt mondják, amikor én látszom a televízióban, az nem nagyon derül ki, hogy ez itt mennyire domborodik előre.” Hogy kevésbé domborodjon, a diéta mellett segít a sportos élet. A futógépet nem mi gyorsítottuk fel, aki szép akar lenni, szenvednie kell. A baj csak az, hogy ettől még jobban megéhezik az ember. „Ha elmondom, hogy miket nem eszem azóta, hát elsírom magam.”

István igazán megengedhetné magának, hogy nagy lábon éljen, mégsem él luxus életet. A nadrágszíjat ő is szorosra húzza, már amennyire lehet. A diéta óta az övén rég nem látott lyukakat vehet ehhez igénybe. „Olyan anyagokból készülnek a ruhák, hogy a szekrényben egyre inkább összemennek. Vagy nem így van?” A tömör igazság az, hogy István pocakja, a jelek szerint, halálra van ítélve.