Tutanhamon „földönkívüli” nyaklánca

Amióta 1922-ben Howard Carter a Királyok Völgyében felfedezte sírját, Tutanhamon folyamatosan a régészek figyelmének középpontjában áll. Az alig tíz évet (Kr.e 1333 és 1323 között) uralkodó fáraó sírja körül nemrégiben újabb izgalmak adódtak: anyjának vagy feleségének nyughelyét vélték megtalálni régészek, ám a múlt héten kiderült, reményeikben csalatkozniuk kellett. A Királyok Völgye 63. számú sírjában megtalált szarkofágok nem tartalmaztak múmiákat. A Memphis Egyetem kutatócsoportja mellett azonban az utóbbi időben egy másik kutatócsoport is intenzíven foglalkozott Tutanhamon környezetével, egészen pontosan a híres skarabeusz nyaklánccal, amelyet a fáraó sírjában találtak meg. Az egyiptomi termékenységszimbólumot, a skarabeuszbogarat ábrázoló ékkő kémiai összetételét még 1999-ben bevizsgálta egy olasz geológusokból álló szakértői csapat és megállapították: az ékkő 98 százalékos szilícium-dioxid tartalma miatt minden bizonnyal a Szahara Nagy Homoksivatagra elkeresztelt keleti részéből származik. Tudósok azóta egyetértenek az ékkő származási helyében, ám a sivatagi üveg keletkezésének körülményei egészen mostanáig tisztázatlanok voltak. Sokan már eddig is egy meteorit becsapódására gondoltak, ám a terepszemlék során nem fedeztek fel becsapódási krátert. Márciusban azonban Farouk El-Baz, a bostoni egyetem professzora, aki sokáig kételkedett a meteorit teóriában, rátalált a kráterre. A szabad szemmel nem látható becsapódásnyomot műholdfelvételről sikerült beazonosítani: a két Kairónyi területet kitevő kráter létezése immár bizonyíték arra nézve, hogy a sivatagi üveg meteoritból keletkezhetett, ám a különleges üveg létrejöttének körülményeit illetően még megosztottak a kutatók.

Míg El-Baz szerint a hatalmas tűzgolyó becsapódását követően alakult ki a megolvadt, majd megszilárdult sivatagi homokból a különleges kő, addig Mark Boslough, az Új-Mexikóban található Sandia National Laboratories kutatója szerint a légkörbe érkező és ott áthevülő meteorit maga előtt olvasztotta meg az útjába kerülő dolgokat, ezzel magyarázható, hogy a különleges kő legfőbb lelőhelye mintegy 100 kilométerre található a becsapódás helyétől. Boslough szerint a becsapódás nagyobb energiát szabadított fel, mint egy atomrobbanás. Ezt követően a megolvadt sivatagi homok lassan kezdett kihűlni, szétaprózódni, a szél pedig halmokba fújta össze a különleges kődarabokat. Boslough szerint egyébként a Tutanhamon nyakláncán található kődarab eredetileg minden bizonnyal valamilyen éles eszköz, használati tárgy vagy szerszám része lehetett. „Azt gondolom, hogy az üvegdarabot egy egyiptomi kézműves szerezhette meg és kezdetben saját céljaira használhatta. Nemsokára felfedezte azonban az üvegdarab szépségét és ékszert készített belőle” – nyilatkozta Boslough a Discovery News-nak. (A National Geographic cikke nyomán)