Tudnivalók a szárazborsóról

Tél közeledtével, de főleg télvíz idején, amikor elfogy a sok friss zöldség, több hüvelyest fogyasztunk. A borsó – rokonaival, a többi száraz hüvelyessel, a babbal és a lencsével együtt – a pillangósvirágúak családjába tartozik, tavasztól őszig friss, télen pedig szárított magjait fogyasztjuk. Manapság ez utóbbit egyre kevésbé, mert a mélyhűtő térhódításának köszönhetően erősen csökkent a szárazborsó népszerűsége, pedig évezredeken keresztül az emberiség egyik legfontosabb tápláléka volt. Őshazája valószínűleg Kis-Ázsia, és a régészeti leletek, valamint a modern vizsgálati módszerek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben is jól ismerték. Fontos szerepet játszott minden kor túlélési stratégiájában, hogy csak a nem is olyan rég múlt háborúk ínséges idejében említsük a bab-borsó életmentő szerepét.

Népszerűsége

Szinte mindenütt a világon szívesen fogyasztják, fontos alapanyaga a mexikói, karibi, dél-amerikai és délkelet-ázsiai, elsősorban az indiai konyhának. Leveseket, köreteket, felfújtakat, pogácsákat, püréket, krémeket egyaránt készítenek belőle. Igencsak jól harmonizál füstölt húsokkal, kolbászokkal, pácolt sertéshússal, de fontos kelléke a vegetáriánus konyhának is. Jelentős mennyiségű növényi fehérjét, rostanyagot, C-vitamint, vasrezet és egyéb fontos ásványi anyagokat is tartalmaz. 100 g energiaértéke 330 kcal, 1379 KJ.

Vásárlása és tárolása

Olyan borsót vásároljunk, amelynek élénk a színe, legyen az zöld vagy sárga (a színe a fajtától függ, ízre nem igazán van közöttük különbség). Jól záródó dobozban vagy nejlontasakban száraz, hűvös helyen (akár mélyhűtőben) is tárolhatjuk, és lehetőleg egy éven belül használjuk fel.

Felhasználása és elkészítése

A borsószemeket gondosan válogassuk át, mert igen gyakran kavicsdarabkák és egyéb más tisztátalanság is akad közöttük. Alaposan mossuk meg, és legjobb ha egy éjszakára áztatjuk be hideg vízbe (ez meglehetősen lerövidíti a főzési időt), s mielőtt bő vízben feltesszük főni, jó alaposan öblítsük le. Forraljuk fel, a tetején keletkező szürke habot pedig szedjük le, aztán adjuk csak hozzá a recept szerinti fűszereket (pl. hagymát, fokhagymát, csípős paprikát stb.). A fajtájától, valamint az előáztatás tartamától függően mérsékelt tűzön, félig lefedve (könnyen kifut) 25–55 percig főzzük. Sózni csak a végén tanácsos, sótlan közegben ugyanis hamarabb megpuhul. Főzhetjük kuktában is, ez esetben habtörő gyanánt öntsünk a tetejére 1-2 evőkanál olajat, máskülönben a habja eltömíti a biztonsági szelepet, és abból baj lehet. Az olaj egyéb esetekben is megakadályozza, hogy az étel kifusson.

Szárazborsó-krémleves

Hozzávalók:

200 g zöld/sárga szárazborsó, 100 g sárgarépa, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 liter füstölthúslé vagy 2 füstöltlékocka, 1 kis babérlevél, 2 dl tej, 1 púpozott evőkanál rizsliszt, só, bors, 2 rozsos zsemle, 10 g vaj/margarin, 4 evőkanál tejszín, 1 szál petrezselyem.

Elkészítése:

A borsót előző este átválogatjuk és beáztatjuk a hideg vízbe. Másnap a répát megtisztítjuk és vékonyan felkarikázzuk. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, a hagymát finomra vágjuk, majd az áttört fokhagymával együtt jól megfonnyasztjuk a forró olajban. Rádobjuk a sárgarépát és a jól leszűrt borsót, azután felöntjük a füstölthúslével (vagy 1 liter vízzel és a 2 elmorzsolt füstöltlékockával), azután hozzáadjuk a babérlevelet, és mérsékelt tűzön 30-35 perc alatt vajpuhára főzzük.

A babérlevelet kidobjuk, majd a levesben botmixerrel péppé turmixoljuk a borsót és a répát. Hozzáadjuk a tejben és 1 dl hideg vízben elkevert rizslisztet, összeforraljuk, végül sózzuk, borsozzuk. A zsemléket felkockázzuk, megpirítjuk a vajban vagy margarinban. A levest tányérokra szedjük, tetejüket 1-1 evőkanál krémsűrűségűre felvert tejszínnel díszítjük, majd petrezselyemmel és a zsemlekockákkal tálaljuk. (méri)