Törvénytelenségek? Joghézagok? Jogi kiskapuk?

Hallgatás volt az eredménye annak is, amikor egyértelműen bizonyítottuk, hogy a 26/1948; a 104/1945; a 108/1945; a 33/ 1945; az 51/1945-ös számú törvények beépültek a ma is érvényes földtörvénybe (229/ 1991) még akkor is, ha ugyanennek a törvénynek a 32. paragrafusa visszavonja ezeket. Ugyanez a helyzet a földvagyonhoz kötődő Beneš-dekrétumokkal is.

Tény, hogy az ide vonatkozó hatályos törvények nincsenek egymással összhangban, a joghézagok és kiskapuk törvényszegésekre adnak lehetőséget. Nézzünk egy szomorú példát.

A Komáromi járásban található madari gazdaközösség földjeit a csődbe ment szövetkezet vagyonkezelője, JUDr. Eva Rezníčková-Hlaváčová államilag kijelölt vagyonkezelő adta el a nyitrai székhelyű, Kistapolcsányban (Topolčianky) működő RAVENA borüzemnek, hektáronként 10 ezer korona áron. Nem riadt vissza azoknak a földterületeknek az eladástól sem, amelyek a mai napig magántulajdont képeznek. Vanek Ferenc polgármester szerint a madari földek hivatalos ára meghaladja a 70 ezer koronát. Maga az adásvétel a Polgári törvénykönyv 134. paragrafusa alapján rögzített közjegyzői jegyzőkönyv és a Nyitrai Kerületi Bíróság határozata alapján jött lére. Itt kell megjegyeznünk, hogy e konkrét esetben a közjegyző Rezníčková lánya volt. A polgármesternek tudomása van arról, hogy a madari gazdaközösség 1992-ben újraalakult és benyújtotta a restitúciós igényét is. A községi hivatal a lakosság tulajdonvédelme érdekében hivatalos levélben kérte a komáromi kataszteri hivatalt, hogy betekintést nyerhessenek az öt közjegyzői jegyzőkönyvbe, amelyet a kataszteri hivatal a 162/1995-ös törvény 8. §-ára hivatkozva elutasított, igaz, a 2001. december 31-ig érvényes törvény nem hatalmazta fel a kataszteri hivatalokat a közjegyzői jegyzőkönyvek felülvizsgálatára. Vanek Ferenc közölte azt is, hogy az ügyet jelenleg a gazdasági rendőrség vizsgálja. Azt, hogy mi lesz a mintegy 400 tulajdonos földvagyonának a sorsa, a polgármester sem tudja, hiszen a vagyonkezelő, a közjegyző és a bíróság is nagy valószínűséggel betartotta a törvényeket. Ha a komáromi földhivatal és a kataszteri hivatal is betartott minden előírást, a madari földtulajdonosok esetleg per útján juthatnának hozzá saját vagyonukhoz.

A földhivatalok egyik alapvető feladata a restitúció folyamatának lebonyolítása. Mindaddig, amíg a madari gazdaközösség vagyona része a restitúciós folyamatnak, erre a vagyonra a kataszteri hivatal nem jegyezhetne be új tulajdonost. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, és senki ne szegje meg sem a földtörvényt, sem a föld rendezéséről szóló törvényt, sem a kataszteri törvényt, nagyon sok szerencsés véletlennek kell közrejátszania. Madar esetében a mai, európai uniós földárakon nagyjából 1,5 milliárd euróról beszélhetünk.

Hasonló, de még ennél is pikánsabb a marcelházi gazdaközösség jogutódjának az esete. Vázoljuk fel a történéseket időrendi sorrendben:

1. A marcelházi gazdaközösség az Ógyallai JNB 625–17/1949-iX/1 számú rendelete értelmében 1950. január 23-án szűnt meg.

2. A gazdaközösség birtoklapján a bejegyzést 1950. március 17-én ejtették meg a marcelházi Efsz javára.

3. A marcelházi Földtulajdonosok Társulását a Szlovák Belügyminisztérium 1992. június 6-án jegyezte be VVS/1-900/90-6025 regisztrációs szám alatt.

4. A Földtulajdonosok Társulása a resítitúciós igényét 1992. december 31-én jegyeztette be a komáromi földhivatalban, 3593,/ 92 szám alatt.

5. A marcelházi Efsz csődeljárása után a bíróság Július Petrányi mérnököt nevezte ki vagyonkezelőnek.

6. A vagyonkezelő 2002 februárjában egy bejegyzett cégnek eladta a Marcelháza kataszterében található 1916/3-as számú parcellát, majd e cég a V-92/2002 számú adásvételi szerződéssel egy helyi kft-nek.

7. 2002 márciusában a komáromi kataszteri hivatalban bejegyezték az új tulajdonosokat.

8. 2002. április 15-én a Marcelházi Községi Hivatal hirdetőtáblájára kifüggesztették a Komáromi Járási Hivatal környezetvédelmi osztályának a hirdetményét, a fenti terület területfejlesztési tervezetével.

9. 2002. április 29-én a marcelházi Földtulajdonosok Társulása vezetősége óvást emelt a hirdetmény tárgya ellenében.

10. 2002. április 30-án ismeretlen tettes a marcelházi földtulajdonosok nevében hamisított bélyegzővel és hamis aláírásokkal visszavonta az óvást.

11. A nyilvánvaló hamisítvány ellenére a környezetvédelmi hivatal „kifüggesztette” a területrendezési határozatot, amely fellebbezés híján hatályba lépett.

12. A község polgármestere 2002. április 22-i dátummal önkormányzati döntés nélkül jóváhagyta a területrendezést.

13. A parcella egyik tulajdonosa a Komáromi Járási Hivatal környezetvédelmi osztályának vezetője.

A 22. hektáros parcellát a Szlovák Földalap komáromi regionális irodája kezelte, s versenytárgyalás útján bérbe adta egy magáncégnek. Érdekes módon a 2002. május 7-én kinyomtatott C típusú parcellaregiszter tanúsága szerint a földterület bérlője ma is a marcelházi mezőgazdasági szövetkezet, amely hét éve csődbe ment.

JUDr. Csizmazia Judit, az Állami Földalap komáromi regionális részlegének vezetője szerint a földalap csupán végrehajtó szerv. Az érintett parcellára az új tulajdonos felmutatta a tulajdoni lapot, ilyen esetben a földalap nem tehet mást, mint hogy tudomásul veszi az új helyzetet és a parcellát kihúzza az általa kezelésben lévő parcellák listájáról. Az igazgatónő a jelenlétünkben telefonon felhívta Bakulár Zoltán mérnököt, a komáromi földhivatal alkalmazottját, aki közölte, hogy az érintett parcella az összes többi gazdaközösségi földdel együtt része a restitúciós folyamatnak, így törvényből adódóan a parcellára új tulajdonos nem jegyezhető be.

Sereghy Alexander, a Komáromi Kataszteri Hivatal igazgatója szerint az adásvétel jogosan ment végbe és a bejegyzés is törvényesen történt, miközben sorolja az aktában fellelhető dokumentumokat. Kérésünkre, hogy mutassa meg azt a dokumentumot, amelyet a Komáromi Földhivatal adott ki arról, hogy a parcella nem része a restitúciós folyamatnak, az igazgató így válaszolt: „A földhivatal olyan választ adott, hogy a parcella nincs restitúció alatt.” Kérésemre, hogy mutatná meg az iratot, azt válaszolta, nem teheti, mert nem vagyunk részesei az ügynek. Gellérthegyi László, a Komáromi Földhivatal vezetője telefonon közölte velünk: „A földhivatal a kataszteri hivatal kérdésére adott választ. A kataszteri hivatal kérdése így hangzott: „Született-e restitúciós határozat a parcella ügyében?” Mi erre azt válaszoltuk: Nem született.”

2002. április 12-i dátummal a Komáromi Járási Hivatal környezetvédelmi osztálya OŽP 1068/ 2002-Sza-1 megjelöléssel értesítést hozott nyilvánosságra, amelyben felhívja az esetleges érintettek figyelmét arra, hogy az 50/1976-os törvény 117 §-a értelmében érvényesítheti fellebbezési jogát abban az esetben, ha nem ért egyet a közlemény tárgyi részét képező az 1916/3-as számú parcellán tervezett rekultivációs munkálatokkal, konkrétan egy homokbánya megnyitásával. A marcelházi Földtulajdonosok Társulása az előírt határidőn belül megtámadta a hirdetményt, kérve a restitúciós törvény betartását és a munkálatok leállítását. A beadvánnyal a környezetvédelmi hivatalnak foglalkoznia kellett volna, és megvizsgálva a jogi állapotot, értesíteni a marcelházi földtulajdonosokat. Ehelyett elfogadott egy hamis okiratot, amelyben hamis aláírásokkal és hamis bélyegzővel valaki visszavonja a marcelházi földtulajdonosok fellebbezését. A visszavonást követő napon a környezetvédelmi hivatal kiadja a területfejlesztési végzést, amelyet a Marcelházi Községi Hivatalban kifüggesztenek és levesznek, a falutáblát naponta ellenőrző földtulajdonosok figyelmét valahogy mégis elkerülte.

Kérdésemre, hogy az önkormányzat hozott-e határozatot a község közigazgatási területén lévő 1916/3-as számú parcellával kapcsolatban, Keszegh Béla polgármester így válaszolt. „Nem hozott”. Majd hozzátette: „Szeretném aláhúzni, hogy a fiam is részese a vállalkozásnak, de mi külön család vagyunk.”

Štefan Šagát mérnök, a Komáromi Járási Hivatal környezetvédelmi osztályvezetője, aki egyben a parcella egyik tulajdonosa, nem kívánt nyilatkozni az ügyben, arra való hivatkozással, hogy a hivatalában tatarozás miatt rendetlenség van.

A két község között a távolság alig hat kilométer és az érintett földterület összesen alig 500 hektár. Szlovákiában ennél valamivel nagyobb területek vannak, számos községgel, községenként egy-egy gazdaközösséggel. Valaki, aki adatokkal rendelkezik, esetleg utánanézhetne, hogy hány helyen folyik hasonló eljárás és milyen eredménnyel, kinek a kárára. Van persze más lehetőség is, amely, úgy tűnik, működőképes: minden hivatal úgy dönt, ahogy akar, lakjon jól a kecske, maradjon meg a káposzta, s ha a szomszéd jóllakott, a tulajdonos is bátran megnyalhatja a száját. A fenti példák bizonyítják: Szlovákiában ember és paragrafus szinte mindenre található.