Tőlünk kapták a BSE-t az állatok?

Ők sem értik, honnan származik a kórReuters-felvéteErre a hátborzongató feltételezésre jutott a kenti, illetve az edinburgh-i egyetem két kutatója. A kutatók feltárták, hogy Nagy-Britannia 1960 és 1970 között a tápszerek és műtrágyák készítéséhez sok százezer tonnányi, állati eredetű csontot és egyéb hulladékot importált. Többen beszámoltak róla, hogy a hulladékot őrlő malmokba emberi maradványok is kerültek, és a Franciaországba érkezett hajószállítmányokban is láttak emberi testrészeket a hatvanas években. Az importált mennyiség majdnem fele Bangladesből, Indiából és Pakisztánból származott. Főleg Indiában a holtakat a helyi szokások szerint elégetik, s a távolról sem mindig teljes hamvasztás után a maradványokat a Gangeszba dobják. A kutatók számításai szerint évente 120 hindu ember hal meg CJD-ben, az ő maradványaikat is részben a Gangesz folyóba dobják, s nem kizárt, hogy ezekből is került a szállítmányokba. A Gangesz szennyezettsége számos közegészségügyi problémát okoz, de valószínűleg senki nem gondolt arra a ritka, de fontos lehetőségre, hogy egy CJD-ben meghalt ember holtteste milyen veszélyeket rejt magában. Susarla Shankar indiai neurológus úgy véli: ha igaz a brit kutatók feltételezése, sok BSE megbetegedésnek kellene előfordulni az indiai szarvasmarhák között is, de eddig egyetlen esetet sem regisztráltak. Azzal is érvelt, hogy a CJD kifejlődéséhez idő kell, s Indiában a szegények általában nem élnek sokáig.