Téma: Áldás vagy átok a női főnök?

A bonyolult megfogalmazás azt az elgondolást rejti, hogy sokkal több hölgy kerülhessen vezető pozícióba, de vajon tényleg erre kell törekedni? Mindent megold a nemek esélyegyenlősége, vagy a vezető nem attól jobb, hogy nő vagy férfi, hanem hogy milyen ember? A témáról évek óta heves vita folyik különböző fórumokon, és sorra készülnek a felmérések, amelyek mind azt igazolják, hogy a nők legalább olyan jó, sőt némely területeken még jobb vezetők, mint a férfiak. A vezetői készségeket vizsgáló tanulmányok szerzői általában arra a következtetésre jutnak, hogy a női vezetők férfi társaiknál sikeresebben kommunikálnak, jobban összetartják a csapatot, alaposabban átgondolják döntéseiket, kevésbé törekszenek személyes dicsőségre, és lojálisabbak a cégükhöz. A férfiak csak a hosszú távú stratégiai döntések és műszaki elemzések területén szerepeltek jobban, a fejlődési irányok felismerését, a kreativitást, az ötletek kidolgozását és a stressztűrő képességet illetően nincs különbség a nemek között.  Ha ennyire egyszerű, miért nincs mégis több női vezető? Mi számít, a tehetség és teherbírás vagy az emberi tulajdonságok, esetleg a nemek esélyegyenlősége? Hogy jutnak el a nők a csúcsvezetői kinevezésig? Miért tartják sokan meghaladottnak a pozitív diszkrimináció elvét? Milyen apróságok jelzik az ez irányú kutatások szerint, hogy habitusukat tekintve úgy általában mégiscsak alkalmasabbak férfiak a vezetői feladatra? Mi a női vezetők leggyakoribb és legnagyobb hibája? Milyen a nők aránya csúcsvezetőként az unióban, Szlovákiában és Magyarországon? Mindezekre a kérdésekre is választ kapnak, és sok érdekes dolgot megtudhatnak, ha elolvassák a Vasárnap már kapható számában Vrabec Mária riportját.