Tanulni a szünidőben? Érdemes!

Az olvasás is lehet szórakoztató, a gyermekpszichológus szerint kimondottan előnyös, ha a gyermekek a szünidőben nem csak a kikapcsolódásra koncentrálnakKéparchívum „A pihenésre feltétlenül szüksége van a gyereknek, de ha az iskolában vannak lemaradásai, és ezért a szünidőben is szán egy-két órát a tanulásra, csak magának segít vele – magyarázza Hadas Katalin pszichológus, a kassai pedagógiai-pszichológiai tanácsadó munkatársa. – Az az említett, nem több mint egy-két óra foglalkozás a tananyaggal nem jelenthet túlzott megterhelést a vakációzó diáknak. A szünidő nemcsak az által válhat kellemessé, ha csakis pihenéssel töltjük, ha kizárólag az ejtőzéssel vagyunk elfoglalva.”

Attól meg nem megy gallyra a szünidő, ha tanulunk is egy keveset közben. A szünidő a pihenésé, de nem a semmittevésé. ĺgy tehát, akár tanulni is érdemes a pihenőnapokon, már csak azért is, mert még mindig jobb, mint unatkozni, unatkozni pedig senki sem szeret, még a vakációzó gyerekek sem.

Megnyugtatja a lelkiismeretet

A játék, a szórakozás és a pihenés szüneteiben a tanulással töltött órák persze nemcsak az unalom leküzdésében segítenek, a diák lelkiismeretét is megnyugtatják. „Ha a diák a másfél-kéthetes téli szünidő alatt is előveszi néhanap a tankönyveit, gyakorol, és megpróbálja behozni esetleges lemaradásait, nyugodtabban folytathatja a sulit januártól” – fűzte hozzá a gyermekpszichológus. Ismereteinek gyarapodásával jobb eredményeket érhet el, mint annak előtte, és ez megnyugtatóan, bátorítólag hathat számára.

„Szoktam is ajánlani a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek szüleinek, hogy hétvégéken is szenteljenek közösen egy kis időt a tanulásra, nézzék át a heti tananyagrészt, hogy a tanultak valóban rögzüljenek a gyermek fejében. ĺgy csemetéjük nemcsak arra az egy tanítási órára, addig az egy felelet erejéig lesz felkészült. Tudása ez által ugyanis tartóssá és folyamatosan bővíthetővé válik” – tájékoztatott Hadas. Hosszabb szünidő esetén az egész éves tananyagot érdemes átismételni, megéri átnézni az addig tanultakat. Ilyenkor a szülőnek tanulságos lehet megfigyelnie, mi az, amit csemetéje megjegyzett, és mi az, amit elfelejtett időközben az átvett tananyagból.

Ha a gyermek viszonylagos gyakorisággal, időben átismétli a tanultakat, könnyebben és rövidebb időn belül sajátítja el tartósan. Az ismeret így hamarabb és jobban bevésődik a gyermek fejébe. Úgyis jönnek a félévi felmérők, úgyis számot kell adni a tanulóknak addig szerzett tudásukról… Ha a diák időben megkezdi a felkészülést a megmérettetésre, elkerülheti a stresszt, ami általában az idő hiányából fakad. A gyermekre nyomasztóan hat, vajon sikerül-e a rendelkezésére álló szűkös időben mindent átnéznie.

A megoldás a helyes időbeosztás

„Úgysem lehet játszani egész nap, úgysem lehet állandóan a tévé előtt ülni – figyelmeztet a pszichológus. – Nagyon rosszul teszi az a szülő, aki csak ilyen szórakozást biztosít a gyermekének. Olvasni és tanulni is kell időnként. Fontos ugyanakkor, hogy ez nem történhet kényszer hatására.” A kierőszakolt tanulás stresszt okozhat a gyermekben. A kulcs a helyes időbeosztásban rejlik. Előre meg kell tervezi a napi időbeosztást, így elkerülhető az idegeskedés és az unatkozás is. Tisztázni kell, mikor és mennyi időt tölthet a gyermek kint a szabadban, mivel foglalkozzon, ha éppen nem tévét néz vagy pihen. Egy-egy félóra mindig keríthető a tanulásra, és ez igazán nem okozhat leküzdhetetlen nehézséget a csemete életében. A tanulásba még nem halt bele senki, tartja a mondás. A tanulás így kevésbé hat kényszerítő feladatnak, és stresszel, nyomasztó érzéssel sem jár.

A kötelesség kis adagokban könnyebben adagolható. A szülőnek minden körülmények között a szabadidő tartalmas eltöltésére, a szórakozás és a kötelesség összehangolására kell késztetnie a gyermekét. Rá kell vezetnie, ha a szünidőben sem feledkezik meg teljes mértékben a tanulásról, később, az iskolapadba visszatérve egész egyszerűen könnyebb lesz a dolga. A szünidő nem lehet indok a felejtésre. Ugyanakkor a jól megérdemelt pihenőnapok nem telhetnek reggeltől estig tanulással, ez felesleges, sőt helytelen volna.