„Takarékos” ételreceptek

Paradicsom-ivólé – akadt meg a szemem ezen a címen egy lapunk háztartási tanácsokat adó rovatában. Mivel érdekelt a recept, olvasni kezdtem: „Szép, egészséges paradicsomok héját lehúzzuk, kimagozzuk, turmixoljuk, megsózzuk, ízlés szerint esetleg borsozzuk is. A felhasználásig hűtőszekrényben tartjuk. Tálaláskor hígíthatjuk azonos mennyiségű jéghideg szódavízzel.” Ez tehát a recept. Elolvasása után azonban a figyelmes érdeklődő szívesen feltenne egy kérdést a szerzőnek: mindezt a paradicsom héjával tesszük; abból készül az ivólé? S ez nem a kákán is csomót keresés lenne, s még csak azzal sem háríthatná el sem a szerző, sem a szerkesztőség, hogy akinek van egy kis sütnivalója, az úgyis tudja, hogy a paradicsomból, nem pedig a héjából készül az ivólé. Hiszen a receptben egyértelműen az áll, hogy a héjából. Vagyis a szerző nem azt írta le, amit közölni akart: nem tudott megbirkózni gondolatai nyelvi formába öntésének feladatával. Logikai hibát követett el, amelynek nyelvi vetülete van: félreérthető az egész recept. Nem vette észre, hogy az első mondatban a lehúzzuk igei állítmány nem magára a paradicsomra, hanem csak a héjára vonatkozik, s így a többi ige jelentése is erre fog vonatkozni. Sőt a következő mondatok igei állítmányai is erre utalnak vissza mint nyelvtani tárgyra. Pedig a megoldás nem lett volna nehéz. Csupán annyit kellett volna tennie vagy a szerzőnek, vagy a közlésért felelős szerkesztőnek, hogy a mondat első állítmánya után új mondatot, esetleg új tagmondatot kezd a paradicsom szó megismétlésével, illetve valamely rokon értelmű párjának a szövegbe szerkesztésével. Például így: Szép, egészséges paradicsomok héját lehúzzuk. A paradicsomot kimagozzuk, turmixoljuk... Vagy így: Szép, egészséges paradicsomok héját lehúzzuk, a gyümölcsöket kimagozzuk, turmixoljuk... S még más megoldások is lehetségesek. Például: Szép, egészséges paradicsomokat válogatunk hozzá. Meghámozásuk (vagy héjuk eltávolítása) után kimagozzuk, turmixoljuk őket, a levet megsózzuk... stb.

Az ételreceptekben – noha ez nem mentség – gyakori az ilyen típusú hiba. S ha a valóság ráébreszti is az olvasót, hogy a fogalmazással van baj, némi zavart azért okoz neki a receptíró felületessége, különösen a főzésben kezdőknek. Ilyen hiba van a következő receptben is: „A pontyot megtisztítjuk pikkelyeitől, kiemeljük belső szerveit, levágjuk a fejét, felszeleteljük, besózzuk...” – s még más tanácsok is következnek. A gyakorlatlan háziasszony számára az első három tagmondat még világos, de a negyedik, ötödik már megzavarja, mert nem érti, miért kell a fejet felszeletelni és besózni, amikor esetleg fel sem akarja használni. A gyakorlottabbak már tudják, hogy a negyedik tagmondatban a szerző újból a pontyról ír, nem a fejéről, csak éppen nem tartotta szükségesnek kitenni a tárgyat, hiszen neki magának az természetes, mit kell felszeletelni, besózni. Pedig aki tollat vesz a kezébe azért, hogy másokkal közöljön valamit, annak elsősorban az olvasóra kell gondolnia. Még az első tagmondat pontyot tárgyát sem lett volna fontos megismételni a negyedikben, hiszen jól helyettesíthető a húsát szóalakkal: ...levágjuk a fejét, a húsát felszeleteljük, besózzuk... Az értelem rovására tehát ne takarékoskodjunk!

Jakab István: Érthetően, alkalomhoz illően!, Nap Kiadó, 2000