Szőlőfajták magyar és szlovák neve

„A csemegeszőlőt már leszedtük, most a mustszőlő szüretelése folyik” – tájékoztatta az újságírót egy dél-szlovákiai szőlőtermesztő. A tájékozatlan riporternek fel sem tűnt, hogy ebben a mondatban szokatlan összetett szó is szerepel: a mustszőlő. Egyrészt azért nem, mert ez talán az ő számára nem is volt szokatlan (bizonyára többször hallotta már), másrészt azért, mert a must is ismerős szó, a szőlő is; s a kettőt összetéve is megértjük, hiszen nemegyszer alkotunk magunk is két szóból különféle, addig talán soha nem hallott összetett szavakat. Megértjük, mert a szerkesztett szavakban a szóelemek segítségünkre vannak az értelmezésben, különösen az összetett szavak esetében, ahol egy szóhoz nem is képző, hanem újabb értelmes szó járul. Ha van szőlőmust szavunk, s az a szőlőből sajtolt mustot jelenti, miért ne lehetne mustszőlő szó is, amely a mustnak való szőlőfajták közös neve, hasonlóképpen, mint ahogy pl. a magnövény is a magnyerés végett termesztett növényt jelenti (magkender, magrepce stb.)? A magyar mezőgazdasági szakszókészletet jól ismerő személy azonban hamar észreveszi, mi a baja ennek a szónak. Az, hogy a magyar nyelv szóhasználata szerint nem mustnak, hanem bornak való szőlőfajtákat szoktunk megkülönböztetni, illetve egy csoportba sorolni ezen a közös néven: borszőlő. Ha a riportalany azt mondta volna az újságírónak, hogy most a borszőlő szüretelése folyik, ő a szó szerkesztettsége alapján bizonyára azt is megértette volna, s a szőlészet és borászat tárgykörében jártasabb olvasóban sem keltette volna a szó az idegen elem hatását.

De honnan is vette a riportalany a mustszőlő összetett szót? Nyilván nem maga alkotta meg bizonyos említett magyar analógiák hatására, hanem a muštové hrozno szlovák kifejezés vélt magyar megfelelőjét látta benne, sőt bizonyára ezt a szót használta és használja – mint ahogy sokan mások is – annak megfelelőjeként. A szlovákban ugyanis a muštové hrozno kifejezés használatos a szóban forgó szólőfajták megnevezésére, vagyis a név megalkotásához az a tény szolgált alapul, hogy a szőlőből közvetlenül must lesz. A magyar név megalkotásához meg az a szemlélet, hogy ezeket a szőlőfajtákat borkészítés céljából termesztik. Persze a magyar név szintén nem fordítható le szolgai módon szlovákra. Szlovák szakembertől hallottam, hogy amikor a vinné hrozno kifejezést hallja valakitől, rögtön tudja, hogy magyar anyanyelvű, sőt a magyar szaknyelvben jártas személlyel beszél, mert a szlovák szakember következetesen a muštové hrozno kifejezést használja.

De nemcsak a bornak termesztett szőlőfajták megnevezésében tér el egymástól a két nyelv, hanem a fogyasztásra szánt szőlőfajtákéban is. Csemegeszőlő – mondjuk azokra a fajtákra, amelyeket szőlő formájában fogyasztunk. Szlovákra ezt hiába fordítanánk így: lahôdkové hrozno, esetleg csak zavart okoznánk vele; valamilyen különleges fajtára gondolnának. A szlovák a stolové hrozno kifejezéssel nevezi meg ezeket. Azonban ezt sem ajánlatos szó szerint asztali szőlőnek magyarra fordítani, még akkor sem, ha bizonyos nyelvi vagy nyelvhasználati tapasztalatok alapján megértenénk ezt a kifejezést is. Asztali bor szókapcsolatunk ellenben van, s ennek a szlovákban is szó szerint a stolové víno felel meg.

Jakab István: Érthetően, alkalomhoz illően!, Nap Kiadó, 2000