Panoráma

Sok sebet kapott a közelmúlt

Bukovszky László: „Senki sem akart senkit a lámpavason látni, de máig kihat, hogy elmaradt a történelmi számonkérés, a parancsot adók és az általuk uralt egész masinéria mögött állók büntetőjogi felelősségre vonása”
Miklósi Péter

2021. június 16. 19:47

Bukovszky László
- Somogyi Tibor felvétele

Egy társadalom, ha egészséges társadalom, bizonyos dolgokban tudnia kell – nagyságának és vétlenségének hangoztatása helyett – szembenézni a saját kevésbé dicső múltjával is.

Pusztán tény, hogy már harminc éve, 1991-ben, az akkor még fennálló csehszlovák szövetségi államformában megszületett az úgynevezett lusztrációs törvény; kereken negyedszázada, 1996-ban pedig Szlovákia meghozta a kommunizmus erkölcstelenségét kimondó törvényt. Jogos kérdés viszont, hogy a szlovákiai társadalom tényleg eleget tette az ebből fakadó morális elvárásoknak. Az ország parlamentje csak ezekben a napokban – tehát bő 32 évvel (!) az 1989-es rendszerváltás után – tárgyalja második olvasatban a kommunista korszak fejeseinek, az erőszakszervezetek vezetőinek és az ŠtB-spiclik javadalmainak megvonásáról szóló törvényjavaslatot. Bukovszky László történésszel beszélgettünk.

Csípős téma, csapjunk is rögtön a lecsóba: mi állhat(ott) a vaskalapos erőszak és a besúgók világának szolgálattevői iránti kíméletes türelem és nagylelkűség hátterében?

Súlyos kérdés. És ennyi idő múltán már az is kijelenthető, hogy ehhez a helyzethez nagyban hozzájárult az akkori rendszerváltó ellenzék, illetve az új társadalmi elit naivitása, előkészületlensége és nagyvonalúsága; meg az, hogy a társadalmi fordulat irányításának kérdéseiben részben éppen a kommunista rendszer utolsó „fehér inges” képviselőit engedték a partnereikké válni.

A tisztánlátás ügyében azért sem történt határozott lépés a rendszerváltást követő első években, mert Vladimír Mečiar maga köré göngyölte a nemzeti lobogót, és ezzel, úgymond, meghúzta az 1989 előtti évtizedeket lezáró vastag vonalat? Így átmentette a múlt sötét alakjait a karhatalmi szervekbe, a diplomáciába, az igazságügybe, a médiákba?!

Valóban így van. A csehszlovák szövetségi parlament 1991-ben elfogadta ugyan az átvilágítási törvényt, annak szlovákiai végrehajtását azonban Vladimír Mečiarnak sikerült elkibickednie. Pedig nem kellett volna több, „csak” annyi, hogy a kormány a hatályos törvény végrehajtásával megbízza a belügyi tárcát! De nem ez történt, ráadásul a mečiari gőzhenger mindent maga alá gyűrt. Egy új és demokratikus társadalmi rendszer kiépítése azonban a kommunista éra nómenklatúráival aligha vezethet/vezethetett sikerre. Sajnos, erre a lezáratlan problémakörre ez napjainkig is hatással van.

A szlovák politikának máig sincs ereje világosan kimondani: márpedig a múlt becsületes feldolgozása a tényleges demokrácia egyik alapköve és fennkölt princípiuma?!

Volt, amit kimondani kimondtak, hiszen a nemzeti emlékezetről 2003ban elfogadott törvény preambuluma határozott állást foglal ebben a kérdésben. Ám az ördög, mint mindig, ezúttal is a részletekben keresendő: ez esetben az állam nemtörődöm hozzáállásában, illetőleg a törvényben foglaltak végrehajtásának felületességében. Hogy csupán egyetlen példát hozzak fel! E törvényileg garantált és össztársadalmi feladatkörrel felruházott intézet, másfél évtized alatt, öt alkalommal kényszerült albérlőként át-átköltözni; eközben az egyik irodaépület alagsorában elhelyezett forrásanyag- és levéltárát az illetékes főbérlő több alkalommal gondatlan elárasztással megrongálta. Ehhez aligha szükséges különb kommentár... Másutt a volt szocialista országok olyan szakmai intézményeket is létrehoztak, mint például Budapesten a Terror Háza Múzeum. Mi viszont itt csak maszatoljuk a témát. Igaz, egy ilyen intézmény becsületes kiépítésétől nem lesz olcsóbb a kenyér, viszont társadalmilag több alapvető és fontos kérdésre adható válasz. Így arra is, hogyan tud a társadalom egy adott érában teljességgel szembefordulni a demokráciával, annak meghatározó elveivel, és közben mire képes a saját polgáraival szemben!

A történelmi összefüggések szemszögéből mekkora hiba, hogy elmaradt az érintettek felelősségre vonása törvényes keretek közt?

Én ezt óriási hibának tartom. Mert nemcsak maga a büntetés maradt el, hanem még a nyilvános megbánástól is fényévekre kerültünk. Elég csak belegondolni, hogy például a korszak magas rangú politikai vagy akár egyházi képviselői milyen könnyen relativizálták a múltban betöltött saját szerepüket. Természetesen senki sem kívánt senkit a lámpavason látni, de következményként máig kihat, hogy elmaradt a parancsot adók és az általuk uralt egész masinéria mögött állók büntetőjogi felelősségre vonása. Eszerint úgy tűnhet, itt bárkit büntetés nélkül lehet meghurcolni a politikai nézetei, a származása vagy más egyebek miatt. Ahogyan az emberiesség ellen elkövetett legsúlyosabb bűntettek – az országhatáron történt sorozatgyilkosságok – miatt sem állt nálunk senki bíróság előtt.

Miért nem főbenjáró mulasztás, hogy a szlovákiai társadalom máig nem szembesült tényszerűen mindazzal, ami 1938, illetve 1945, majd 1968 után történt?

Azért, mert ezek az évszámok a szlovákiai társadalomtörténet sarokkövei. Az erre épülő igazság pedig az, hogy minden társadalom csak akkor képes az előrelépésre, ha valósan szembesül a saját múltja eseményeivel.

Eszerint Szlovákiában továbbra is hiú szándék az őszinte valót felmutató történelmi szemléletmód felé terelni a társadalom hangulatát, mi több, a kíváncsiságát?

A szakma részéről nem, hiszen a közelmúlt eseményeiről a rendszerváltás után jelentős kutatások és történelmi művek is születtek. Hiányzik viszont az erős intézményes háttér, a kutatások koordinációja, az ehhez kapcsolódó társadalmi és anyagi támogatás. Néha az az érzésem, mintha itt tudatosan egy félművelt társadalom kialakítása zajlana. Hiába folyik egy-egy meghatározó kutatás, annak eredményeként hiába születik egy-két fontos monográfia, ha ennek még csak a híre sem kerül a köztudatba, nemhogy azok tartalma és üzenete.

A múltfaggatás – értelemszerűen – kisebbségi nemzeti közösségi feladat is. Saját berkeinkben mi az oka az 1989 előtti időkkel való szókimondó szembesülés hiányának? Elvégre nekünk is megvoltak a saját besúgóink, a „tégláink”, a tartótisztjeink, illetve az általuk szemmel tartottjaink.

Mi, szlovákiai magyarok is ódzkodunk attól, hogy nyíltan szembenézzünk a közelmúlttal. Még ha frissen él is bennünk a történelmi emlékezet. Ez mind az elkövetőkre, mind az elszenvedőkre érvényes. Ugyanakkor, a kollektív bűnösségre hivatkozva, rendre azt hajtogatjuk, hogy bennünket a közelmúlt történései során csakis bántottak meg elnyomtak! Ez így, ebben az általánosított formában még véletlenül sem igaz, hiszen 1948 után a kommunista hatalom a magyar kisebbség soraiban is megtalálta a saját embereit. Közöttünk szintén voltak padlássöprők, tartótisztek, ügynökök, kommunista nómenklatúrák meg békepapok is. Ha ezeket a tényeket a szőnyeg alá söpörjük, pusztán a saját vakságunkat erősítjük.

Ön miként látja: zavaró, ha a napi politika úgy értelmezi kényekedve szerint a közelmúlt történelmi tapasztalatait, ahogy éppen jónak tartja?

Hát hogyne lenne zavaró! Hiszen éppen ez a hozzáállás is kihatott a szlovákiai társadalom mostani állapotára. Eltűntek a biztos keretek és értékek, a politikum pedig a viszonylagosság alapján hozza meg a döntéseit. Szinte rühellem, ha valaki például a múlt történéseit a saját politikai céljaira használja ki.

Ha történészként nézi a Kuciak-gyilkosságot, az SIS és a rendőrség között azóta dúló áskálódást, úgy visszaköszön a múlt? Rossz irányba megyünk?

A diktatúrák mind arra épültek, hogy ellenőrzésük alá gyűrjék a biztonsági, a honvédelmi és az igazságügyi szerveket. Megtapasztaltuk, mit jelentett a szocialista igazságszolgáltatás, és 1990-ig milyen szerepe volt az állambiztonságnak. Lényegében ennek a gyilkosságnak a háttere szintén valahol a kilencvenes évek társadalmi hibáiból ered. Ha mindennek az állam most gátat tud vetni – persze, csakis törvényes eszközökkel –, akkor talán a társadalmi bizalom is visszaállhat. De hogy erre sor kerüle, hát sajnos vannak kételyeim, hiszen a hazai belpolitikai helyzet holmi felbolydult méhkashoz hasonlít.

Egy történész nyilván mindig „keres” valamit. Most mi foglalkoztatja?

A tudományos tevékenységemet több mint egy évtizede minden intézményes háttér nélkül végzem. Hosszú éveken át többnyire a fióknak dolgoztam. Várom a megfelelő alkalmat, hogy az így összegyűjtött anyagoknak megfelelő formát adjak. Jelenleg két nagyobb téma foglalkoztat: a szlovákiai magyar politikai-társadalmi elit és az 1968-at követő normalizáció, illetve egy Esterházy János-forráskötet. Mindkét tematika részben az állambiztonsági és belügyi forrásanyagokra épülne.

Ahhoz hogyan viszonyul, hogy a nemzetben töprengő történészek önt „hidas” történésznek tartják?

A történész szabadsága abban rejlik, hogy saját maga választja meg a kutatási témáit, és azokat minden külső hatás nélkül papírra veti. Aki ismeri a publikációs tevékenységemet, az tudja, hogy nálam ez alapvető szempont. Történészként sohasem a pátoszteremtés, hanem az igazság keresése és az új információk publikálása volt a célom. Persze, emberileg bánt az ilyen ostoba kategorizálás, de túl tudom tenni magam rajta.

Honnan volt meg az a belső szabadsága, hogy a’89-es fordulat óta az igazságkereséssel foglalkozzon?

Eleve kíváncsi természetű vagyok. Egy másik szempont pedig a családi háttér volt. A szüleim, a nagyszüleim sosem voltak párttagok, és a nagyapám, úgymond, falusi bölcsessége pedig szinte rávitt az igazságkeresésre. Ő mondogatta, hogy ne higgyek el mindent, inkább járjak a dolgoknak alaposan utána! Talán ezért lettem levéltárostörténész. Például a kommunista rendszer törvénytelenségeinek tudatosítását az állambiztonsági források következetes kutatása mélyen alátámasztotta bennem.

Ön 32 éve történész, és öt éve a kisebbségi ügyek kormánybiztosa, tehát politikus is. Szlovákiának miért az egyik legnagyobb baja, hogy a mi életünk szól a politikáról ahelyett, hogy az értékelvű politika szólna a mi életünkről?

Mert ezt hozta a múlt. Demokráciát akartunk, ám hiányzik hozzá az igazi alap, a történelmi tapasztalat és nem utolsósorban az értékelvű politika. Rögtönzött, a napi kihívások alapján egynapos megoldásokban gondolkodunk és közben a látszatdemokráciát építgetjük. Ebben az a legfájóbb, hogy ezt nemcsak az illetékesek, hanem a társadalom zöme sem hajlandó tudomásul venni. Így – pusztán a történelmi tapasztalatokra alapozva –, őszintén szólva, nem sok jóra számíthatunk.

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
m

Diplomáciai jegyzéket küldött Magyarországnak a szlovák külügyminisztérium

oltás

Bevásárlóközpontban is oltanak a hétvégén Dunaszerdahelyen

Érsekújvár

Érsekújvár az idő sodrásában

tuntetés
Frissítve

Beavatkozott a rendőrség a Hodzsa téren tüntetők ellen (GALÉRIA)

koronavírus-vakcina

30 ezer új beoltott kell, hogy megtérüljön az oltási lottó és a bónusz költsége

Igor Matovič

A többség nem támogatja a Covid-lottót

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.