Remény az előrelépésre

Méghozzá drámai és tragikus nemzetközi körülmények között, amelyek szerencsénkre közvetlenül nem érintenek bennünket. Jelentős kihívásokkal azonban térségünk közéleti szereplői is szembesülnek, és állásfoglalásokra, helyezkedésekre kényszerülnek. Apró, de jellemző mozzanat, hogy nemrég Prágában ridegen, Budapesten viszont szívélyesen fogadták a két fővárosba hivatalos látogatásra érkezett Robert Fico kormányfőt. A csehországi vendéglátók hűvös magatartása idáig elképzelhetetlen volt. Akit nem terhel nemzeti elvakultság, az világosan láthatja azt is, hogy a néhai visegrádi négyek jelenleg V2-vé zsugorodtak, amelynek egyik oldalán a cseh és az új lengyel kormány áll, a másikon pedig az általuk is autokratának minősített, önmagát konzervatívnak hirdető Orbán Viktor és az őt egyre inkább követő, vérbaloldali Robert Fico helyezkedik.

Az utóbbiak immár több mint egy évtizede tartó érdekszövetségét leghangosabban a szlovák ellenzék bírálja. Még inkább a szlovák kormánypártok hatalmi arroganciáját, minden fontos állami tisztség megkaparintására törő nyomulását. A Magyar Szövetség nem csatlakozott hozzájuk, legfeljebb néhány pár tagja állt be a büntető törvénykönyv módosítását a parlamentben minden áron keresztülhajszoló kormánypártok ellen tüntetők közé.

A hazai nemzeti közösségünkben jelenleg domináns magyar tömörülés viszont – nem kizárt, hogy pesti súgásra is – Fico amolyan csendestársaként viselkedik. Nyilván azért is, mert a Matovič-, illetve a Heger-kabinet regnálásának idején szinte semmit sem váltott valóra az etnikai kisebbségeket érintő ígérgetéseiből. A Magyar Szövetség mostani magatartását a szlovák miniszterelnök egyelőre gesztusokkal jutalmazza. Nyilván az ő utasítására megmaradhat a Kisebbségi Kulturális Alap önállósága, talán növelik a költségvetését is. Több elvetélt kísérlet után ismét napirendre kerülhet a hazai etnikai kisebbségiek jogállását rögzítő törvény, amelynek tervezetéről Horony Ákos kormánybiztos már megkezdte az előkészítő tárgyalásokat.

Az elkövetkező hónapokban eldőlhet, milyen tervezet születik, s a tárcaközi egyeztetések során mekkora lesz a nacionalista ellenszél, amely tavaly a Bukovszky László által benyújtott előző tervezetet a kormányhivatal volt vezetőjének valamelyik asztalfiókjába süllyesztette. Az sem mindegy, hogy sok lényeges rendelkezést kilúgozott vagy pedig az említett kisebbségiek jogállásában előrelépést jelentő jogszabályt fogadnak- e el a parlamentben, s ebben a jogalkotási folyamatban mekkora lesz a Magyar Szövetség politikai befolyása. Továbbá az sem mindegy, hogy újra csak ajánlások születnek-e, vagy a tervezett kisebbségi jogok érvényesítése kötelező lesz, s törvénysértés esetén szankciókkal is élhetnek az illetékesek.

Kiderülhet az is, hogy a Magyar Szövetség végre megalakítja-e a hónapokkal ezelőtt belengetett szakbizottságokat, kihasználja-e elsősorban a Fórum Kisebbségkutató Intézet szellemi kapacitásait. A megalakítandó testület, valamint a neves intézmény fontos partnere lehet a párt vezetőinek Forró Krisztián államfőjelölti, valamint a párt európai parlamenti választás előtti kampányában.

Csak így erősödhet a pislákoló remény, miszerint a két szomszéd ország jelenlegi kiváló kapcsolatai a fegyverropogásoktól és sztrájkoktól morajló világunkban sem lesznek tiszavirág-életűek, s hozzájárulhatnak az etnikai kisebbségiek jogbiztonságának megszilárdításához, miként a leszakadó déli régiók megsegítéséhez is.