Silókukorica és silócirok

Jelentősége azonban a kérődző állatok takarmányozásában továbbra is nagy, hiszen silókukorica sok és kedvező összetételű, jelentős keményítő értékű és karotin tartalmú biomassza előállítására képes, mely könnyen silózható. Magyarországi szakirodalom alapján magas rosttartalma a bendőben való emésztés során illó zsírsavakká alakul, mely a tejtermelés alapját képezi, így a kukorica szilázs a tejelő állatok legfontosabb tömegtakarmánya. A teljes kukoricanövény mintegy másfélszer annyi tápanyagot tartalmaz, mint a szem önmagában. Ez azt jelenti, hogy a teljes kukoricanövény a tejtermelésben mintegy 72%-al, a hústermelésben pedig 56%-al jelent több energiát ad. A témában magyar szakemberek tollából megjelent szakmai írást rövidítve közöljük.

A silózásra alkalmas kukorica hibridek kiválasztása terén több nézet uralkodik. Korábban ugyanazokat a hibrideket vetették el szemnek, mint silónak, s a legfejlettebb állományokat viaszérésben lesilózták. Ma is vannak modern kettőshasznosítású ún. zöldszáron érő hibridek, amelyek jó termőképességűek és jó csőaránnyal is rendelkeznek, s így mind szemes, mind siló betakarítására alkalmasak. A siló- és szemes-kukorica hibrideknek azonban a nagy szemtermésen túl eltérő követelményeknek is meg kell felelniük. A szemes hibrideknek a magas csőarány mellett túlérésben is állóképesnek kell maradniuk, amelyhez erős és magas lignintartalmú szár szükséges, emellett a gyors vízleadás is kívánatos. A siló hibridek esetében nincs szükség olyan mértékű állóképességre, mivel a korábbi betakarítás idején a megdőlési problémák még kevésbé jelentkeznek, a szár magasabb lignintartalma pedig a bendőben nem hasznosul. A silókukoricáknál a gyors vízleadás is hátrány, mivel leszűkíti az optimális betakarítási időt.

A jó silókukorica hibriddel szemben a következők az elvárások: magas termőképesség, magas cső-részarány, értékes beltartalom, jó emészthetőség, lassabb vízleadás, zöldszáron érés, magasabb levél-részarány. A magasabb levél részarány a nemesítés újabb vívmánya, melynek eredményeként az ún. Lfy gén bevitelével megnövekszik a cső feletti levelek száma. Ez növeli az asszimilációt, ezzel a szemtermést illetve a teljes biomassza produkciót. A nagyobb levél részarány a silózás szempontjából azért is kedvező, mert a levelek beltartalma, energiatartalma, emészthetősége jobb, mint a száré, főleg annak alsó elfásodott részén, ezért az ilyen hibridek esetében magasabb tarlóval történő betakarítás fokozottan javasolható.

A silózás céljára szánt kukorica hibrideknél a szemesekhez viszonyítva eltérést az jelent, hogy a silókukoricánál a minőség és a jó silózhatóság által megkövetelt optimális betakarítási érettség egy viszonylag szűk időre korlátozódik. Az optimális viaszérettségi állapot egy-egy hibridnél általában 6-8 napig tart. Mindezek, az érési idő táblánkénti ütemezését igénylik, melyet az eltérő tenyészidejű hibridek alkalmazásával, továbbá szakaszos vetéssel biztosíthatók. A tőszám meghatározásakor vegyük figyelembe a termőhely adottságait és a fajtaismertető ajánlásait. Az 50 és 100 ezer közötti lehetséges tőszámot a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és az öntözési lehetőségek határozzák meg.

Nálunk ugyan nem túlságosan terjedt el, de a magyarországi termelésben a kukoricával társítva cirkot vagy szóját is vetnek. Az utóbbi időszakban ugyan itt is jelentősen visszaesett a keverékek területe, viszont bizonyos feltételek között még mindig van jelentősége. A silócirok ugyanis főleg a gyenge talajokon és szárazságban termésben túlszárnyalhatja a silókukoricát. A silókukorica és a silócirok együttes vetése több előnyt is mutat: száraz időjárásban a cirok növeli a terméshozamot és biztosítja a magas karotin és vitamintartalmat, a kukorica viszont segíti a cirok kezdeti fejlődését, betakarításkor pedig az állóképességét és energiaértékét javítja. A kukorica szilázs fehérjetartalmának növelése céljából a silókukoricát szójával is társítható. Ez a szója speciális igényei miatt azonban csak szójatalajon és általában öntözve ad nagy és jó minőségű termést. A cirok és a kukorica közül a silókukorica igényesebb a termőhelyre, ezért ahol a silókukorica termeszthető, ott silócirkot is lehet vetni. A silócirok a szélsőséges homok- és szikes-, valamint a 4.5 pH alatti savanyú talajok kivételével mindenhol termeszthető. A jó minőségű, tápanyagban jól ellátott talajt meghálálja, de ugyanakkor 0,8-0,9%-s humusztartalmú homokon is termeszthető. A silócirkot gyengébb talajokon önmagában is vetik 70-75 cm (esetleg 50 cm) sortávra, 5-6 cm tőtávval, 200-250 ezres tőszámmal.

A kukorica és cukorcirok társítása esetén a 2-2 soronkénti váltva vetés terjedt el leginkább, de alkalmaznak azonos sorú, fele-fele tőszámmal történő egymásra vetést is. Ennek módja, hogy először a kukoricát vetik el, majd rávetik a cirkot. Ez utóbbinak az a hátránya, hogy a cirok elnyomhatja a kukoricát. A 2-2 soros vetésnél a kukorica és cukorcirok sorokat a soron belül teljes tőszámmal kell elvetni.

A szójás silókukoricát azonos sorokba, keverten vetik. Ehhez a kukorica és szója tőszámát megfelelően csökkenteni kell, hogy a szója is megfelelően fejlődhessen és elérhesse a zöldhüvelyes állapotot a kukorica viaszérésének idejére. (agro napló)