Reklámmenü

Ha néhanapján belekukkantok a televízió műsorába, van úgy, és ez számomra elég gyakran van úgy, hogy épp a reklámokat fogom ki: különféle termékekkel incselkednek, meg akarják hódítani, el szeretnék bódítani a karosszékébe és a tévékészülék elé vetődött tévénézőt a reklámfilmek készítői. Tetszelegve, bájologva ízetlenkednek a mosóporokkal, WC-kagyló tisztítókkal, intimbetétekkel... Vagy ez most már nincs műsoron? Nem is tudom. Más csatornára szoktam ilyenkor kapcsolni, de amilyen szerencsém van, a másik csatornán is zúdul rám a sok előnyös információ, a szó szoros értelmében orrba-szájba reklámoznak. Nem írom le a termékek neveit, mert esetleg beperelne a reklámozott termékkel konkuráló orrba csepegtető cég, a fogpasztamárka gyártója és forgalmazója. Emlékeznek a kedves olvasók a régi magyar tejreklám szlogenjére? Micsoda erő, micsoda izom, reggel-este tejet iszom. Aztán jöttek a reformkonyhashow-s reformkonyhások (nem konyhasók), hogy a tej nem is annyira egészséges, elvonja a meszet a csontokból, az ejakulációt meg a slejmképződést segíti elő. Ami igaz az igaz, a napjainkban reklámozott és üzletekben árusított tej nem éppen a tehén tőgyéből csurrant ki, de azért a csoki (nem írok márkanevet, itt liluljak meg) alapanyagaként bemutatják a hófehér folyadékot, hogy az anyuka megvegye gyermekének, s ezáltal a fogpasztáról reklámozott fogorvost is meglátogathatják idejében.

A minap a feleségem rám bízta a fogkrém vásárlását. Nem tudom, minek köszönhető, talán a tudatalattimnak, hogy juszt sem olyan fogpasztát vettem, amely a médiában szerepelne. Hadd fedezzem fel én a benne rejlő pH-értéket, a fogzománcgátlás anyagát, a fogszuvasodás ellenanyagát, optimális fluórtartalmát!

Nálam a reklámok az ellenhatást váltják ki. A müzlit csak addig ettem, míg nem kezdték reklámozni. A pizza is addig volt érdekes és izgató, míg meg nem jelentek a képernyőn a túlápolt olasz kuktás dzsigolók. Persze, vannak olyan étkek, melyekkel meg tudják csiklandozni a tévénéző ínyét, főleg ha éhen éri őt a kép- és hanghatás.

De számomra még mindig többet jelent a hűtőszekrényben felkutatott, felfedezett sajt- és hústermék, hozzá a jókora fej hagymával vagy feketeretekkel, mint a pontosságáról és készséges kiszolgálásáról elhíresült élelmiszerüzlet-lánc műfogsoros műmosollyal felkínált műterméke. S arra is nagyon vigyáznak, nehogy kevesebb vagy több legyen rajta a ketchup vagy a mustár. Jó, jó elhiszem, kényelmes, praktikus az éhes vevő számára. De hiányzik belőle valami: a felfedezés öröme, az éléskamraajtó nyitódása, a hűtőszekrény csukódása, a hámozás nesze, a csomagolásától megszabadított sajttermék, a hagymaszár zizegése. Ugye ilyeneket nem reklámoznak? Addig jó nekem, s addig fogom jóízűen ropogtatni a házi zsíron pirított kenyeret, szürcsölgetni hozzá a forró teát a meghűléses napokban.

Amikor fiam beszélni kezdett, különféle mondókákra, könnyen megjegyezhető szlogenekre tanítgattam. Az idézett tejreklám szlogenjét is hamar megjegyezte, s el is mondta. Egy téli estén, mikor bekopogtatott hozzánk az ügyeletes Télapó, kezdte őt kikérdezgetni cserében egy-két tábla csokiért. A megszeppent gyermek nem a tejjel kezdte, hanem mással. Ekképpen: Reggel konyak, este konyak, ettől leszünk mozgékonyak. Hogy kitől hallhatta? Hát, igen... Szabadalmaztatni kéne, még mielőtt lecsapnának ránk a reklámügynökségek.