Pozsony, 2006. május

A szombati napunk úgy alakult, hogy autó nélkül maradtunk. Ilyenkor sokkal előrelátóbban kell megszervezni a család hétvégi programját. A szokás ugyanis hatalom. Hát igen, manapság úgy megszoktuk a technika vívmányait, hogy lassan már elképzelhetetlennek tartjuk nélkülük az életünket. Vegyük csak példának a mobiltelefont. Múltkorjában éppen arról elmélkedtünk barátaimmal, hogyan is működött az élet annak idején, nélküle? Felemlegettünk néhány budapesti kirándulást, ahová külön-külön érkeztünk meg, bonyolult programokat szerveztünk, a szállást ott helyben intéztük magunknak, és ezt mind meg tudtuk oldani, szervezni (egy hiba nélkül) a ma már nélkülözhetetlen kis készülék hiányában is. Hogy hogyan? Már mi sem tudjuk elképzelni, és barátnőim majdnem felnőtt lányai csak hitetlenül csóválják a fejüket az ilyen régimódi történetek felett. Szóval autó nélkül és szombaton, amikor a városi közlekedési eszközök felét kivonják a forgalomból, az állatkertbe kell mennünk! Kislányom az óvodai tánccsoporttal egy hétvégi rendezvény keretében lépett fel az ott felállított szabadtéri színpadon. Nagy izgalommal várta a szombat délutánt, többször kijelentette, hogy nem megy sehová, de végül is sikerült őt meggyőznöm, és becsomagoltuk a fehér trikót meg a zoknit, amit vinnie kellett, a színes szoknyát a tánciskola adta a fellépéshez. A két nagyobb gyerek tehát apukájával elindult az így egész napos kirándulássá kerekedett fellépésre. A tánc nagyon jóra sikeredett, a gyerekeket a nagy taps fellelkesítette, nemkülönben a többi tánccsoport műsora. Lányom este hosszasan elemezte, hogy melyik táncot szeretné megtanulni a látottak közül. Nagy élmény volt hazafelé az egész napos talpalás után a jókora séta a villamosmegállóig, majd a villamosozás is. Kisfiam következetesen vonatról beszélt, hiába javítottuk ki, ragaszkodott ehhez a megnevezéshez. Az egész utazást részletesen és lelkesen mesélte, és másnap is szeretett volna „vonatra” ülni. Mi ezalatt a legkisebbikkel többször körbesétáltuk a lakótelepünket és a városrész tavát, ahol a füves parton váltották egymást a napozók és a halászok, a kisgyerekes anyukák, a görkorcsolyázók és a nyugdíjasok, vagyis mindenki, aki egy kis megnyugvásra, kellemes időtöltésre vágyik. Néhány év alatt itt a panelházak között egy igazi oázis alakult ki, ahová már más városrészekből is ellátogatnak a pihenni vágyók!

Vasárnap már reggel fél 9-kor elindultunk (az egész család) kedvelt helyünkre, a Pozsonyhoz közeli bazini fedett uszodába, amely ideális kisgyerekes családok részére. Még a kicsit, aki másfél hónapos éppen, nem vittük pancsolni, ám a két nagygyerek vígan élvezte a fürdés örömeit a kismedencében, majd úszókkal a karjukon a nagyban is. Mi addig a kicsivel ismerkedtünk a városka utcáival, tereivel (vagyis én, csak hogy pontos legyek, mert ő édesen aludt a babakocsiban!). Úszás után éhesen és szomjasan úgy határoztunk, hogy az egyik nagyszerű étteremben meg is ebédelünk. A nagyon kellemes helyet éppen akkor nyitották, de perceken belül meg is telt vendégekkel. Az ízlésesen berendezett belső tér a gyereksarkon keresztül, ahol a kicsiny csúszda, házikó és játékok mellett a gyerekek örömére két hangoskodó papagáj és néhány tengerimalac is lakik, tehát egy nagy teraszban folytatódik, ahol jó idő esetén kellemesen érezhetik magukat az ide látogatók.

Ebéd után egy kis pihenő, majd fél 5-kor elindultunk Somorjára az At Home Gallery évadnyitó koncertjére a helyi zsinagóga épületébe. A három nagyszerű zenész előadásában fantasztikus hangzású muzsikát hallhattunk. A világzene vizeire a Maok művésznevet viselő szlovák és a Joao nevű portugál művészek kalauzoltak el. A zenészek előadásában fenséges muzsika töltötte be a misztikus koncerttermet. Az egész improvizációt csak a legkisebb gyermekünk hallgatta végig, de a másik kettő is dicséretesen, becsületesen végigülte a felét. Aztán egy jót játszottak a szervezők kisfiával, Noéval a zsinagóga tőszomszédságában.

Későn értünk haza, és újfent megállapítottuk, hogy a hétvégék, vagyis inkább a napok, a hónapok és az évek észrevétlenül repülnek, igyekeznünk kéne, hogy megfelelő tartalommal töltsük ki magunk és gyermekeink számára is!