PARLAMENTI MATEMATIKA

A képviselők összesen 231 ülésnapon vettek részt, ez 63 plenáris ülést jelent – ebből öt ünnepi volt: az első, az utolsó, a 2003. január 1-jei – Szlovákia megalakulásának 10. évfordulója alkalmából –, a 2004. április 30-ai – az uniós csatlakozás előestéjén –, valamint a 2004. június 15-ei – amikor Ivan Gašparovič államfőt beiktatták hivatalába. Az előző megbízatási időszakban a törvényhozást csak 61-szer hívták össze.

A honatyák a legtöbbet 2004-ben dolgoztak – 14 ülés keretében 72 munkanapot abszolváltak. 2003-ban 16 tanácskozás volt, mégis kevesebbet, mindössze 67 napig vitatkoztak. Tavaly kettővel több ülést hívtak össze, mégis kevesebb, mindössze 64 napig ültek a plénumban. Idén pedig csak 13-szor mentek munkába. Utoljára május 25-én találkoztak, hogy elbúcsúzzanak egymástól.

Ezenkívül a képviselők a parlamenti bizottságokban is tevékenykedtek. A leggyakrabban az alkotmányjogi testület ülésezett, tagjai összesen 127-szer találkoztak. Ilyen szempontból a második a pénzügyi bizottság 99, majd a gazdasági testület 84 üléssel.

Az ellenzék 13 rendkívüli plenáris ülést kezdeményezett, a kormánypártok kettőt. Ivan Mikloš pénzügyminisztert, az előző szociális ügyi tárcavezetőt, Ľudovít Kaníkot és Martin Fronc volt oktatási minisztert kétszer próbálták leváltani. Bizalmatlansági indítványt Mikuláš Dzurinda kormányfő, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Rudolf Zajac egészségügyi és František Tóth volt kulturális miniszter ellen is benyújtottak.

A parlamentbe 1035 törvénytervezet érkezett: 705 kormányjavaslat, 320 képviselői indítvány. Összesen 550 jogszabályt hagytak jóvá – ebből 458 miniszteri tervezet volt. 1998–2002 között „csak” 850 javaslatot terjesztettek elő, s 12-vel kevesebbet fogadtak el, mint a mostani megbízatási időszakban. A leköszönő parlament 216 elképzelést utasított el. Az előterjesztett javaslatokból 35 alkotmánymódosítás volt, ebből 14-et hagytak jóvá (például a Drgonec-féle immunitásbővítő tervezetet, a számvevőszéki hatásköröket az önkormányzatokra is kiterjesztő javaslatot, a látszólag szigorúbb összeférhetetlenségi törvényt stb.). Ugyancsak megvitattak 135 nemzetközi szerződést. A köztársasági elnök 60 jogszabályt nem volt hajlandó aláírni, s újratárgyaltatta a parlamenttel – a honatyák 52 esetben törték meg az államfői vétót. A kormány 36 törvény esetében kért sürgősségi eljárást – ezzel szemben 1998–2002 között 104 tervezetet kellett időszűke miatt így tárgyalni.

A kormánytagok közül a parlamentben a pénzügyminiszternek sikerült a legtöbb normát elfogadtatnia – jogrendünk összesen 98 pénzügyi normával egészült ki. Az igazságügyi minisztérium műhelyéből 66, a belügyből 46, a szociális ügyi tárcától 39 olyan tervezet került ki, amelyikre a honatyák bólintottak. Az egyik legsikeresebb lobbizónak azonban az egészségügyi miniszter nevezhető – annak ellenére, hogy a kormány kisebbségben volt, kezdettől meg volt győződve arról, sikerül elég képviselőt meggyőznie. ĺgy is lett, sőt reformjának még egy smeres képviselőt is megnyert.

A 150 képviselőnek összesen 339 asszisztense volt. Az asszisztensi fizetés a képviselői bér 80 százaléka, nincs meghatározva, egy honatya munkáját hányan segíthetik. A legtöbbet – négyet – Mária Demeterová (KDH) foglalkoztatta. Eggyel kevesebbet alkalmazott Alojz Přidal (KDH), Jozef Elsner, Ján Cuper és Katarína Tóthová (mindhárman a HZDS-ből), valamint három asszisztense volt Gál Gábornak is az MKP-ból. (sza, s, t)