Párizs, ahol a burgonya a föld almája

Az éttermek érdekessége, hogy az asztalok nagyon közel helyezkednek el egymáshozA szerző archívumábólA hűvös és szeles májusi párizsi utcákat járva, sok magyar, szlovák és cseh szót kaphatunk el, ahogy a szélben szállnak. Ezért talán nem érdektelen megvizsgálni, mi is vár a honi turistára az ételek terén, ha nem több ezer euróval megy kirándulni Franciaország fővárosába térségünkből. (Legelőször egy figyelmeztetés: saját szememmel láttam zsebes bandát működés közben Párizs belvárosában, és már agresszív kéregetők is bőven előfordulnak. Legyünk elővigyázatosak!)

S ha már a pénztárcával kezdtük, legyen itt az elején egy gyors áttekintés az árakról. Egy üdítőt 2 euróért kaphatunk gyorsétteremben, restaurant-ban könnyen fizethetünk 4-et is. Hasonló a helyzet a kávéval és a teával. Előételt, salátát és leveseket 6 euróért kóstolhatunk meg, ám az adagok a nálunk megszokottnál kisebbek. Az utcán árult baguette, szendvics, falafel és hasonlók 4-5 euróba kerülnek, és kiadós adagok. Az éttermek főételei 10 körüliek, a gyorséttermekben a hamburger 2, a sült krumpli 1,50. Éttermekben 15% borravalót illik adni. Minden vendéglátó-ipari egységben lehet dohányozni, és az előírások ellenére az éttermek nagy többségének nincs külön nemdohányzó része.

Többféle helyen étkezhetünk Párizsban. Először is ott vannak a gyorséttermek, melyek minden nagyobb turistaatrakció közelében megtalálhatók. A McDonalds körül mindig ott van a Quick nevű, hamburgereket és sült krumplit kínáló étterem is, amely például a csirkeszendvicset teljes őrlésű lisztből készült hosszúkás zsemlén kínálja. Ezen kívül – a McDonalds szel ellentétben – fogyaszthatunk még rántott sajtszeleteket és cappuccinót is a Quickben.

A sok kisebb és nagyobb parkban jobb időben már dél felé láthatunk diák- és turistacsoportokat, ahogy letelepednek valahová, sok friss óriás baguette-el a hónuk alatt, amelyeket kettévágnak, sajttal s más finomságokkal töltenek meg, és úgy falatoznak. Mások papírzacskókban hozzák a közeli gyorséttermek kínálatát.

Párizs külső területein sok érdekes, főleg afrikai ételeket kínáló étteremre bukkanhatunk, amelyekben mindig megtalálható a kuszkusz (couscouss) különféle variációkban. A belvárosban sokkal népszerűbbek a brasserrie-k, melyek a kávézó és az étterem keresztezéséből jöttek létre. Már az elviselhetőbb kora tavaszi időben kirakják székeiket a teraszra, és az utca szó szerinti fűtésével (felülről jön a meleg a kint ülők hátára a megannyi hősugárzóból) sikeresen csalogatják a bel- és külföldieket. Néha ugyan a járdán igyekvők menetét nehezítik meg, ám a párizsiakat nem zavarja, hogy sokszor majdnem a tányérjukba vagy kávéjukba esnek a gyalogosok.

A brasserie-ben ehetünk könnyű reggelinek szánt tojásételeket, általában van francia hagymaleves is, valamint néhány salátaféléből és főételből válogathatunk. Kávé és süteményféle is kapható természetesen, s nagyon sokan fogyasztanak bort és sört.

Kimondottan kávézó nem nagyon van, illetve a Jardin de Luxembourg közelében található egy amerikai stílusú, kávét és péksüteményeket árusító kis presszó. Cukrászdával sem találkoztunk, viszont annál több fagylaltozót láttunk a belvárosban, főleg Haagen-Dazs márkájú amerikai fagylaltot kínálók.

A belváros éttermei nagyon sokfélék. A környező nagyvárosokhoz képest talán feltűnően sok a vietnami és arab étterem, de kellemes meglepetést szerzett a tibeti ételeket kínáló Lhasa is.

A vendéglők nagy része délben és este is kínál menüket, ami főleg a húsevő vendégek számára lehet vonzó (húsnélküli menü nincs). 15 euró körül kezdődnek az árak, és ha igényesebbek vagyunk (és nagyobb a keretünk), összehasonlíthatjuk a 30 eurós menüvel, amely már ínyencségeket is kínál, nem csak az éhséget csillapítja. Az éttermek érdekessége, hogy az asztalok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, sok esetben ahhoz, hogy valaki a belső széken foglalhasson helyet, az asztalt kell kihúzni, mert nincs annyi hely, hogy a kettő közt a vendég elférjen.

Valószínűleg érdekességnek számítanak azok az apró, ellenben nagy választékkal rendelkező sajtüzletek, amelyekre a belváros szűk sétálóutcáiban lehet rábukkanni. Érdemes egy olyanban megállni, amelyben van egy-két asztal is, összeállítani egy sajttálat magunknak, és megkóstolni az érdekes, főleg erjedt és camembert-féle sajtokat, természetesen minőségi francia vörösbor kíséretében. Finom francia sajtkülönlegességeket meg tudunk kóstolni olcsóbban is a város piacain, ahol friss kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt is beszerezhetünk melléjük.

Legkedvesebb saját éttermi élményem a Notre-Dame-tól kétpercnyire található La Fourmi Ailée (8 rue du Fouarre) nevű hely volt, amelyet egymás közt csak kék étteremnek neveztünk a homlokzat jellegzetes színe miatt. A napközben teaházként is üzemelő étterem eredetileg feminista könyvesbolt volt. A könyvespolcok és könyvek még ma is részei a belső térnek, apró olvasólámpákkal. A mennyezet kék színét nagy fehér felhők szakítják meg. A viszonylag nagy és magas térben 18 asztal található, további ülőhelyekkel a galérián, amely a konyha felett, a terem végében helyezkedik el, és az üvegtetőnek köszönhetően sok-sok növénnyel van díszítve. A lenti részt egy nagy kandalló teszi még otthonosabbá, amely fölött az óriási tükörben öt nagy gyertya fénye tükröződik. Piros gyertya egyébként minden asztalon is található. Az ablak melletti helyek gyorsan elkelnek a nap valamennyi szakában.

Jó szokás szerint egy kancsó víz mindig van az asztalon, persze, lehet ásványvizet is rendelni, de a franciák leginkább bort isznak étkezéskor. További érdekesség, hogy a só-bors mellett mustár is van az asztalon, és majdnem mindenhez jár friss kenyér, gyakran felszeletelt baguette. Ebben az étteremben a mustár helyett házi készítésű salátaöntet várta a vendégeket.

A La Fourmi Ailée étlapján hús- és hús nélküli ételek egyaránt szerepelnek, hagyományosak és különlegességek is. Az étterem specialitása a bundában sült és érdekesen fűszerezett hússzelet (lehet hal vagy marha) salátával. A saláták főételként nagy adagban érkeznek húskockákkal kiegészítve. A kétszemélyes sajttál előételnek és desszertnek egyaránt megfelel. Tartalma: kétféle camembert sajt, rokfort és egy kemény sajt, mindez salátalevélen elhelyezve, almaszeletekkel, mazsolával és dióval megszórva. Tapasztalatom szerint itt, más éttermekkel szemben, nem vették zaklatásnak a vendég különleges kéréseit, nem hozták ki a számlát rögtön a deszszert elfogyasztása után, hanem csak kérésre, és szó nélkül utántöltötték a vizeskancsót.

A közép-európai turistát itt szeretném figyelmeztetni, hogy Párizsban a vendéglátásban dolgozók túlnyomó többsége nem tesz semmiféle erőfeszítést arra nézve, hogy kedvességgel viseltessék a külföldi látogatók iránt. Még azt sem nézik jó szemmel, ha valaki megpróbál franciául beszélni. De ez ne bátortalanítson el senkit, hiszen Párizs csodálatos város, légkörét, ízeit igazán érdemes megismerni.