Pandora szelencéje

„Apu, a múltkor azt ígérted, hogy kijössz velem focizni a játszótérre, és ez nem az első eset, hogy nem tartod be az ígéretedet.” Ezek a szemrehányó szavak nyolcéves gyerekem szájából hangzottak el, s bár ott helyben sürgős teendőimre hivatkozva elnézést kértem, az volt a benyomásom, nem voltam teljesen meggyőző. A kérdés elfogadható magyarázatát elnapoltam, s azóta is azon töröm a fejem, hogyan férkőzhetnék ismét vörösszőke utódom bizalmába.

Talán meg kellene magyaráznom, hogy a dolgok nem csak rajtam állnak vagy buknak, s#t... Fel kellene őt világosítanom, hogy nem szabad néhány csenevész eset alapján általánosítani, mert az általánosításnak erős propaganda íze lehet. Példákat fogok neki felhozni a történelemből... Elmondom neki, hogy csaknem két és fél évvel ezelőtt, amikor az illetékeseknek Európa kapujának kilincsén volt a keze, hogy kitárják előttünk, milyen beidegződések kerültek napvilágra a befogadóknál. Annak idején tekintélyes német lapok az első oldalon tették közzé aggodalmaikat, amelyek szerint a közép-kelet-európai országok május elsejei európai uniós taggá válása után a nyugat-európai országok megfertőzésének veszélye forog fenn, mivel a mi térségünkben élő, TBC-ben és más fertőző betegségben szenvedők inváziószerűen elözönlik Németországot, hogy ott megvásárolhassák a számukra hatékony gyógyszert. Számukra az unió bővítése tehát amolyan Pandora szelencéje, amelytől óvakodni kell. A fertőző betegségek pedig Kelet letűnt birodalmának a csökevényei, amelyek a fáraók átkaként sújtják a naiv utókort, főleg a jóindulatú Nyugatot.

Tudod kisfiam, az ilyen jellegű írások szerzőinek lelki szemei előtt valósággá vált Merle Védett férfiak című regénye, amelyben a szerző pesszimista utópiával ecseteli a Föld férfilakosságának nagy részét kiirtó kór lefolyását és következményeit. Szerencsére csak a könyvben. Mit mondasz, kisfiam? Hogy ki Pandora és Merle és mi az a csökevény? Majd ha lesz időm, megmagyarázom. Most menj játszani, vagy néha anyut is megszólíthatod, ő úgyis csak a konyhában pepecsel...

Szóval eddig tartott a felkészülésem a magyarázkodásra, de nem biztos, hogy sort kerítek rá. Igaz is, miért kell egy szülőnek mindig betartania a szavát? A gyereket úgyis az életre kell felkészíteni...