Ötzi utolsó vacsorája

Ötzi a DNS vizsgálat tanúsága szerint bőségesen megtöltötte a gyomrát, mielőtt távozott az élők sorábóČTK/APRóma. Szarvashúst, kőszáli kecskét és némi gabonát evett Ötzi, a neolítikum mokány vadásza, mielőtt 5 350 éve jobblétre szenderült. Az olasz Camerono egyetem antropológusai, France Rollo és tudóskollégái a minap DNS-vizsgálatokkal állapították meg a tiroli ősember utolsó vacsorájának menüjét. A szervezetében talált grammtöredéknyi ételmaradványok azonosítása alapvetően megváltoztatja a történelemelőtti emberpéldány halálának körülményeiről eddig feltételezett változatokat.

Ötzit az olasz Alpokban 1991-ben két német turista fedezte fel egy olvadásnak indult gleccser medrében. A 159 centis ősember jéggé fagyott, mumifikálódott teteméhez hasonlóan ép, izomszövetekkel és belső szervekkel rendelkező neolítikumkori ember még sosem került elő. Az olaszok és osztrák szomszédaik között azonnal meg is indult a huzavona a tulajdonjog felett. Végül is a bolzanói múzeum szerezte meg a páratlan leletet.

Korábban úgy vélték, hogy az ősvadászt társai emberáldozatként ajánlották fel az isteneknek, a szervezetében talált állati eredetű izomrostok és gabonaelemek megdöntötték ezt az elképzelést. A megtiszteltetésre kiválasztott egyedeket ismereteink szerint a szertartás előtt ugyanis böjtötölésre fogták. Nem áll meg tehát az a koncepció, hogy éhezés és kimerültség okozta halálát.

Ötzi legutóbbi kiolvasztásakor egy kovakődarab okozta mély sérülést fedeztek fel a bal vállában. Ez viszont azt a korábbi elképzelést söpörte félre, hogy ősünket egy hirtelen jött vihar lepte meg a gleccser 3200 méteres magasságában, s fagyhalálnak esett áldozatul. A vállán lévő méretes seb arra enged következtetni, hogy a tiroli ősvadász fegyveres összetűzésbe kerülhetett egykori „kollégáival”, s ő húzta a rövidebbet.