Otthonunk légköre

Bármilyen csodálatos volna is, nem vagyunk képesek erre, nem rosszindulatból, hanem mert mindez bennünk van. Mint ahogy a bacilusgazda testében hordozza a betegséget, mi is magunkkal hordozzuk a haragot, a frusztrációt. Hazavisszük és otthon adjuk ki magunkból a mások miatt bennünk fölgyülemlett feszültséget és indulatot.

Ha elég érzékenyek vagyunk és fölismerjük, hogy mi is történik, s szeretnénk változtatni rajta, nagyot léphetünk előre. Ha azonban ezt elmulasztjuk, kaotikussá válhat a helyzet. Az áldozatok pedig – két okból is – gyermekeink. Először, mivel kénytelenek együtt élni szüleik megfékezhetetlen haragjával. Másodszor pedig, mivel nem tanulják meg, hogyan tereljék helyes mederbe saját haragjukat.

Az egyik legfontosabb tényező, amely a gyermek önbecsülését és énképét alakítja, az otthon légköre. Amikor belépek egy család otthonába (tapasztalatból mondom) gyorsan meg tudom állapítani, hogy az ott élő gyermekek egészségesen fejlődnek-e. Minden otthonnak megvan a maga légköre. A légkört meghatározó tényezők között vannak a gyermekek szempontjából közömbösek, mint például a színek vagy a berendezés stílusa, mások viszont igen erősen hatnak rá pozitív és negatív irányban.

Egy otthon légköre lehet meleg, felszabadult, nyugodt, barátságos, elfogadó, felemelő. Az ilyen légkörben élő emberek jól érzik magukat, s a gyermekek koruknak és adottságaiknak megfelelően képesek fejlődni. Fel tudnak oldódni szüleik segítséget és bátorítást nyújtó védelmében, és energiájukat fejlődésükre fordíthatják, mely így minden tekintetben megfelelő lehet.

Sajnos, nem sok gyermeknek van része ilyen áldásban. A legtöbben feszült, bíráló, elutasító és borúlátó légkörben nevelkednek. Az ilyen környezetben felnövekvő gyermekek energiáját nagyrészt a szeretet és a gondviselés hiányával való küzdelem emészti föl. Haragot éreznek szüleik iránt, és nem tudják megtanulni, hogyan kell éretten bánni haragjukkal. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mi, szülők alakítjuk ki otthonunk légkörét. Gyermekeink tehetetlenek, s kénytelenek tőlünk várni mindazt, amire szükségük van.

Mindannyian elégedettek szeretnénk lenni szülőként végzett munkánkkal. Rengeteg szeretetet, törődést, pénzt és időt fordítunk a családunkra, és szeretnénk, ha ez a befektetés busásan megtérülne mind nekünk, mind gyermekeinknek. Szívünk minden szeretetével gondoskodunk róluk, s cserében azt várjuk, hogy boldog és sikeres életük legyen. Amikor még kicsik a gyerekek, könnyű derűsen látni a jövőjüket. Akkor még ártatlanok, kezelhetőek, és tőlünk függnek. De ahogy növekednek, sok szülő csalódott lesz a családjában zajló események miatt. Ennek egyik oka (döntő oka), a helytelenül kezelt harag. Ha nem ismerjük a gyermekkori harag természetét, s nem tudjuk, miként bánjunk vele, kudarcnak fogjuk érezni szülői hivatásunkat annak ellenére is, hogy számtalan dologban helyesen cselekszünk, s ezzel tisztában is vagyunk. Sok gyermek valószínűleg azért száll szembe a szüleivel, mert nem érzi szeretetüket.