A Prosocia ógyallai intézmény lakóival (Benyó Erzsébet felvételei)
Amikor felszabadul az érzelem – kreatív mesefoglalkozások segítik a hátrányos helyzetűeket
Nyitra megye támogatásával kreatív mesefoglalkozásokkal járja az iskolákat és szociális intézményeket Benyó Erzsébet terapeuta. A gyerekeknél és a felnőtteknél is ugyanaz a célja: hogy felszabaduljanak az érzelmeik, s hogy egymásra találjanak a társaikkal.
A terapeutaként stresszoldással és önismerettel foglalkozó Benyó Erzsébet 15 éve tartja a foglalkozásait. Szlovákián kívül Magyarországon és Ausztriában is megfordult már – felnőttek és gyerekek között egyaránt.
A hivatalos megnevezés az, hogy: kreatív mesefoglalkozás. Tehát nem nevezzük terápiának, mert ez nem az. És a célja pedig, – van egy ilyen szlogenem is –, hogy olvass mesét te is minden nap!
– teszi hozzá. Tapasztalatból tudja, hogy egy-egy történet bizonyos felismerésre tudja rávezetni az embereket. A gyerekeknél sokat számít az, amikor „felszabadul valamilyen érzelem“. A szóbeli történetek a figyelmet is képesek edzeni, ami manapság egy nagyon aktuális problémára vonatkozik. Benyó Erzsébet a magánpraxisában is tapasztalja, hogy egy-egy gyermek már akár kilenc-tíz évesen is telefonfüggő, ill. figyelemzavaros.
„Egy foglalkozásom pedig úgy néz ki, hogy először kapcsolódok a gyerekekkel valamilyen mondóka, valami kis bemelegítő játék segítségével. Utána pedig mondok egy mesét, egy történetet. Nem felolvasok, hanem fejből mondom. Ha pedig kisgyerekekről van szó, akkor az állatszereplők kapcsán megkérdezem, hogy van-e házi állata, gondoskodik-e róla. Tehát bevonom őket. Menetközben játszunk is. Néha például ott állunk az óriás előtt, aki az utunkba áll. Ekkor mit érzek? Félek, nem félek? Vagy lehet, hogy éreztem magamat hasonlóan egy iskolai felelés közben. Akkor mit lehet csinálni? Ilyenkor gyakran a többiek adnak neki tanácsot arról, hogy mikét szokták ők átélni az ilyen helyzetet.
Tehát egy rövid történettel mi elvagyunk akár két órát is. Nagyon élvezik a gyerekek, sok érzést megnevezünk közben“
– fejtegeti a terapeuta.
A foglalkozásokról nem hiányozhatnak a segédeszközök sem. Például a Dixit mesekártyákat, vagy a gyerekek saját rajzait is használják. Ha kültéren zajlik a foglalkozás, akkor igénybe vesznek faágakat, köveket és mindent, ami mozdítható.
Jelenleg Nyitra megye támogatásával járja az iskolákat és szociális intézményeket. A projekt keretében szociálisan hátrányos helyzetű embereket szólít meg a foglalkozásaival. Szinte minden iskolában lehetnek olyan diákok, akiket érint ez a probléma, ezért az osztályközösségekben fontos tudatosítani, hogy miként érdemes empatikusan viszonyulni azokhoz a gyerekekhez, akik nehezebb körülmények közül érkeznek. Gyakorlatilag ugyanilyen céllal látogatja az idősotthonokat és specializált szociális intézményeket.
A cél, hogy eljussak az olyan rétegekhez, akiknek fontos lehet az, hogy valahogy másképp is rá tudjanak tekinteni az életükre, s legyenek kapaszkodóik
– teszi hozzá.
A mesemondásnak tulajdonképpen az a funkciója, hogy örömet vigyen az életükbe – állítja. „Hogy például megtanuljuk kifejezni a hálát. Hogy felismerjem azt, milyen jó az, hogy most éppen még a foglalkozás közben az ápolók odahozzák azt a pár szem szőlőt, mert valaki cukorbeteg“ – hozza fel az egyik példát a másik után a terapeuta.
Javarészt magyar népmesékkel dolgozik, de szlovák, ill. más népek történeteit is felhasználja. Ha gyerekeknek szóló mesekönyvekről van szó, a szakember szerint fontos az illusztrációk jellege is. Ugyanis a „minimalista“, ízléses rajzok nagyon jól meg tudják mozgatni a gyerekek képzelőerejét – ami teljes ellentétben áll a kortárs mesefilmek fejlett, minden részletre kiterjedő képi világával.
Rendszeresen kap visszajelzéseket is az otthonokból, hiszen egy-egy embernél jelentős hangulatbeli változást képes elérni a mesefoglalkozás. Mint mondja, a projekt során számos olyan pedagógussal találkozott, akik a mindennapokban maguk is sokat próbálnak tenni például a roma diákok inklúziójáért – de ugyanez tapasztalja a szociális otthonok munkatársai között is. Így egymástól is tanulnak, ám ugyanez a helyzet a „foglalkoztatottakkal“ is.
Engem is tanítanak ezek a fiatalok, mert mi jólétben élünk. Nekünk az ő világuk egy ismeretlen világ, és az, hogy befogadjanak bármit is, az nehéz feladat nekik. Azt szokták meg ugyanis, hogy ők nem olyanok, mint a többségi társadalom, ezért küzdeniük kell ezzel, és bizonyítási kényszereik lesznek
– mondja Benyó Erzsébet.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.