Ez akkor jutott eszébe a nyugdíjasnak, amikor a postás leszámolta azt a néhány koronát, ami még visszamaradt a számlák levonása után. Hogy csak egy szent – akinek igényei nincsenek – tud ennyiből kijönni. Nézegette, rakosgatta. Ennyi maradt az 5900 koronás nyugdíjból. Pontosan 2666.
Nem vagyunk szentek – vagy mégis?
A nyolcféle gyógyszerért havi 700 koronát fizet. Vitaminokat kellene szednie meg úgynevezett táplálékkiegészítőt, de ezekre már nem futja. Meghosszabbíthatná az életét, mondja az orvos. Ilyen életet meghosszabbítani? Minek? A gyógyszerei kiváltása után is marad még 763 koronája. Reggelire, vacsorára, a szombat-vasárnapi kosztra. 30 reggeli, 30 vacsora, 8 ebéd az 68 étkezés. 763 osztva, az annyi, mint 11 korona 20 fillér. Egy db kifli (akciós áron) 1 korona. Minden reggelire megehetne 11 darab akciós kiflit! Ugyanennyit vacsorára. Azt mondta az orvos, igyon tejet, egyen vajat, sajtot. Vagy tej, vagy kifli...
A reggeli és a vacsora kerüljön 11 korona 20 fillérbe – összesen. Akkor megspórolja a napi 11 korona 20 fillért, és ebből már vígan élhet. Új valutát vezetett be, a vacsorát. A vacsora napi árfolyama 11 korona 20 fillér. Heti két vacsorába kerül az Új Szó pénteki és szombati száma, 1 vacsora a szappan (de ezzel két hétig kell mosakodnia), és maradt heti fél vacsorája. Milyen jó, hogy fogkrémre nem költ... Heti egy, havi 4 vacsora a legolcsóbb félkilós mosópor. Gyümölcsöt kell enni – naponta két almát. Mindenhol ezt hallja. Minden héten vesz egy kiló almát (2 vacsora), ami csak egy alma naponta. És még mindig van tartaléka, heti 1 1/2 vacsora (durván számítva heti 16 korona 80 fillér). Ennyi zsebpénz hetente... Mire költse?
Hirtelen nem jut eszébe semmi. Az evésről lassan leszokott. Ruhát nem vesz, de ha már nagyon vágyik valami új cuccra, körülnéz a szekuban. A divatjamúlt ruhákban fiatalabbnak érzi magát, és a régi ruhákhoz illenek régi cipői is. Sétálni, levegőzni nemigen jár. Nem akarja koptatni a cipőtalpat, hiszen csak a sarkalás majd egy százas...
A világítás, a fűtés, a víz keserű perceket okoz. Mit perceket, órákat, álmatlan éjszakákat. Azóta, hogy a nyáron megkapta a gázgyári üdvözletet – szép nagy összeg kifizetése formájában. Nyáron még csak elvolt, a gázsparheltet keveset használta, olvasta, milyen egészséges a nyers koszt, a vizet megmelegítette a nap, abban mosakodott. A hideg napok beköszöntével visszatért a régi jó fafűtéshez. Nyáron bekészítette a fát, s az alagsorban azzal tömi a kazánt. Nem a legjobb megoldás, mert ha fél órára megfeledkezik a tűzről, kezdheti elölről: hamuzni, tüzet gyújtani... Bár félóránként lerohangálni a lépcsőkön fájós lábbal, hát ennél nagyobb gyönyörűséget is el tudna képzelni. A háromszobás családi házban egyedül maradt. A radiátorokat kikapcsolta, csak egy szobában meg a fürdőszobában van meleg. (Ha ki nem alszik a tűz.) Mikor nem fogja bírni a lépcsőzést és a tüzelést, hamuzást, kénytelen lesz visszatérni a gázfűtésre. De akárhogyan számolja is, ha kifizeti a megemelt gázdíjat, orvosságra, ételre nem jut. Adja el a házát, és költözzön kisebb lakásba, tanácsolják az ismerősök. Nem teheti. Minden emlék ehhez a házhoz köti. Hiányozna a kert, a kutyája. Más megoldást kell találnia. Valamit eladni. De mit? A könyveit? Azok csak neki értékesek. Drága műtárgyai nincsenek. Az alig hordott bundáját szívesen eladná, ki is hízta, nehéz is, kínálgatja mindenkinek, de akinek pénze van, újat vesz, akinek meg nincs, annak a kopott kabát is megteszi. Nem lát kiutat. A tűz kialudt. Este van, nem érdemes begyújtani. Elkészíti a vacsoráját: egy pohár tejet, egy kiflit. Utána olvas még egy keveset. Fázik. Magára teríti a bundát. Jó meleg. Mégse adja el.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.