A Parthenopé Paolo Sorrentini legújabb filmje
Az elmúlt év olasz filmművészetének legjavát mutatja be egy pozsonyi filmfesztivál
A ma kezdődő, december 1-ig tartó MittelCinemaFest, azaz a kortárs olasz filmek közép-európai fesztiválja összesen nyolc filmet kínál. Ebből következik egy válogatás: a főszerepben az isteni Paolo Sorrentini, egy érzékeny felnövéstörténet, és egy alkotás, amely azt vizsgálja, hogy milyen terhet jelent egy rendezőlegenda gyermekeként felnőni.
Ismét imádott Nápolyáról forgatott Paolo Sorrentini. Az Oscar-díjas rendező, akinek olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A nagy szépség, az Ifjúság és az Isten keze, ezúttal egy évtizedeken átívelő különleges élettörténetet visz a filmvászonra. A Parthenopé főszereplője egy gyönyörű nő, az ő sorsát követve Nápoly olyan helyeire és embereihez jutunk el, ahová egyébként nem. Parthenopé (Celeste Dalla Porta) szépsége megnyitja ugyanis az ajtókat a legféltetettebb titkok előtt is. Kitárulkozik előtte egy amerikai író, egy öntelt püspök, egy kiégett színésznő, a nápolyi arisztokrácia szereplői és saját főnöke, a zárkózott antropológiaprofesszor. De vajon mit kezd ezekkel a titkokkal Parthenopé?
Carlo Siro rendezése, a Nyár Irène-nel Karlovy Varyban versenyzett, előtte a Berlinálén mutatkozott be. 1997 augusztusába utazunk vissza, a történet főszereplője két fiatal lány. Clara és Irène (Noée Abita, Maria Camilla Brandenburg) tizenhét évesek, de már súlyos betegségen vannak túl, amely még mindig beárnyékolja életüket. Az őket kezelő kórház kirándulást szervez, itt találkoznak. Clara magányos és félénk, Irène huncut, sőt fékezhetetlen. S bár a különbség köztük jelentős, mégis megtalálják a közös hangot, és néhány óra elteltével elválaszthatatlanokká válnak. Olyannyira, hogy elhatározzák, elszöknek a közeli szigetre, ahol első igazi nyarukat élhetik meg.
A Szükséges idő egy filmrendező mélyen személyes vallomása az apjával való kapcsolatáról. A kislányt, aki elkíséri filmrendező édesapját a forgatási helyszínekre, lenyűgözi a film világa. A kislányból felnőtt válik, az apával megélt varázslatos kapcsolat lassacskán mekopik. A lány érzi, hogy a gyermekkorral megszakadt kötelék nem állítható helyre. Attól félve, hogy sosem lesz olyan jó, mint az apja, az önpusztítás szakadékába esik. Francesca Comencini hosszú évek után határozta el, hogy feltárja, mi mindent köszönhet apjának, a rendező Luigi Comencininek. A film az olasz filmművészet nagy alakjára emlékezik, miközben arról is mesél, mit jelentett Comencini apaként a lányának.
Mikor és hol: november 28. – december 1., csütörtök–vasárnap – Pozsony, Lumière mozi
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.