A japán legfelsőbb bíróság decemberben elutasította annak a négy kínai nőnek a kárpótlási keresetét, akiket a második világháború alatt a japánok katonai bordélyba hurcoltak és prostitúcióra kényszerítettek. A ma 77 és 81 év közötti egykori áldozatok még 1995-ben fordultak a japán bírósághoz.
Nem kárpótolják a szexuális rabszolgákat
Elutasított kereset
Osamu Tsuno, a japán legfelsőbb bíróság elnöke alkotmányos és történelmi érvekre hivatkozva utasította el keresetüket. „Az ilyen esetek kárpótlását képtelenség lett volna előrelátni akkor, amikor az új japán alkotmány született” – hangoztatta indoklásában, hozzátéve: különben is 1947 előtt, azaz Japán amerikai nyomásra létrehozott alkotmánya előtt szenvedték el sérelmeiket. Az ítélet azt is kimondja, hogy a felperesek a Dél-Korea és Japán viszonyát rendező 1965-ös kétoldalú egyezmény értelmében elvesztették jogukat arra, hogy kárpótlásért folyamodjanak. Az egyezményben Tokió kölcsönök folyósítását vállalta Dél-Korea számára.
Katonai bordélyokban
Több mint 200 ezerre becsülik azoknak a koreai, kínai, tajvani, Fülöp-szigeteki és indonéz nőknek a számát, akiket a múlt század 30– 40-es éveiben katonai bordélyokba kényszerítettek a japán megszállók. Többségük már nem él, de a nemrég elutasított kereslet beadói között is voltak olyanok, akik a már elhunyt áldozatok leszármazottaiként követeltek kárpótlást.
A japán hatóságok hosszú évtizedekig azt állították, hogy a japán katonai bordélyok „kényelmi hölgyei” – ahogy cinikusan a prostitúcióra kényszerített, szerencsétlen szexrabszolgákat nevezték – eleve prostituáltak voltak, a különbség csupán annyi volt, hogy a japán hadsereg „szolgálatában” jobb ellátásban részesültek, mint régi helyeiken. A kérdés eldöntésére a dél-koreai kormány és az ENSZ Emberi Jogi Főfelügyelősége a 90-es években vizsgáló bizottságot hozott létre, amely megállapította azt, amit végül a japán kormány is kénytelen volt beismerni, és Obuki miniszterelnök szóvivőjén keresztül nyilvánosságra hozni: „Az akkori japán katonai kormányzat aktívan részt vett a családjuktól elszakított lányok internálásában és a japán hadsereg által közvetlenül irányított kéjtáborokban történő elhelyezésükben. Ezek a lányok nem voltak prostituáltak, de kényszerítették őket, hogy azok legyenek.” Egyetlen bocsánatkérő szó sem hangzott el japán részről.
Kevesen tértek haza
A Japán Hadsereg levéltáraiban kutatva a vizsgáló bizottság kiderítette, hogy a lányokat „ellátmány” címszó alatt regisztrálták, az élelmiszer és a muníció között. A katonák féken tartása és a nemi betegségek terjedésének meggátolása – ezzel az indoklással az egész japán frontvonal mentén katonai bordélyokat állítottak fel. A lányokat gyakran jó munkahely hamis ígéretével toborozták, még gyakrabban egyszerűen elhurcolták lakóhelyükről, és erőszakkal kényszerítették, hogy „a hadsereg prostituáltjai” legyenek. Voltak köztük még szinte gyerekek is. Kevesen tértek vissza a családjukhoz: betegség vagy a katonák általi szadista megcsonkítás okozta halálukat, sokan öngyilkosok lettek.
Megcsonkított testek
Akárcsak a németek, a japánok is szenvedélyesen fényképezték az általuk elkövetett borzalmakat. Nemrég Tajvanban könyv alakban jelentették meg azokat a felvételeket, amelyek a japán hadsereg katonai bordélyaiban készültek: meztelen, fejetlen női hulla, mellette vigyorgó japán katona mutatja a levágott fejet: karóba húzott, borzalmasan megcsonkított, ruhátlan női testek, magányosan, egy vagy több katonával, újra és újra, több száz oldalon. Ezeket a rettenetes fényképeket nem lehet letagadni. (vk)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.