Nem gyengébb a gyengébb nem

Margaret Thatcher, Hillary Clinton, Vigdís Finnbogadottír, Brigita Schmögnerová, Bauer Edit, Helena Woleková A Föld lakosságának megközelítőleg 51 százaléka nő. Az egyes országok törvényhozásában azonban sehol sem találkozunk a nőknek ennek az aránynak megfelelő képviseletével. Az Interparlamentárius Unió statisztikája szerint a világban jelenleg tevékenykedő 41 138 parlamenti képviselőnek mindössze 14,3 százaléka nő. Szlovákia, ahol a 150 képviselő között 21 „honanyát” találunk, ezzel a 14 százalékkal éppen megfelel a világátlagnak. Érdekes egybeesés, hogy az Egyesült Államok Kongresszusában szintén 14 százaléknyi a női szenátor és képviselő. Mielőtt örvendezni kezdenénk, gyorsan tegyük hozzá: a nemek közti politikai egyenlőségben jóval előttünk jár Mozambik, Türkmenisztán, Tanzánia vagy Burundi, de Ruanda és Peru is. Összehasonlításképpen, a skandináv országokban 35-40 százalékos parlamenti képviselet jut a nőknek, a világelső Svédország, ahol a 349 parlamenter 42,7 százaléka, 149 képviselő nő.

Vajon a nők nem éreznek elég önbizalmat vagy esetleg nem értékeli őket annyira a politikai karrier, hogy ringbe szálljanak a választási küzdelemben? Lampl Zsuzsa szociológus szerint nem mindegy, miként értelmezzük a politikát. Ha abból indulunk ki, hogy a politika harc a hatalomért, akkor a nők eleve visszakoznak, mert bennük kisebb a „hatalmat a hatalomért” és a „hatalmat akár az övön alul ütés árán is” vágya, mint a férfiakban – mondta lapunknak a szociológus. „Ha viszont feltételezzük, hogy a politikának vannak szakmai vetületei, tehát nem teljesen mindegy, van-e a politikusnak szaktudása, műveltsége, mindezekre épülő logikus érvrendszere, akkor ez már a nőket is érdekli, mert az érvényesülés vágya bennük is erősen él” – véli Lampl Zsuzsa. A szociológus szerint a nők tudják, ahol az ököljog érvényesül, ott nemigen tudnak labdába rúgni, ahol viszont az ész és a tudás, ott állják a sarat. „Persze ez sem ilyen egyszerű, mert a nőnek mindig többet kell teljesítenie, mindig többet kell bizonyítania, mint a férfinak, hogy elfogadják, s ez nem csak a politikában van így. Elképesztő, hogy némelyik, amúgy csodálatos, intelligens férfi, milyen kőkorszaki szintre tud visszasülyedni, ha egy szakmailag jól teljesítő nővel találkozik. De a nők közül is sokan ferde szemmel néznek azokra a társaikra, akik magasabbra törnek, mert azt gondolják, hogy az ilyennél bőgnek a gyerekek, zacskós levest eszik a férj, ha egyáltalán van neki férje” – érvel a szociológus, aki szerint a férfi politikusok – „tisztelet a kivételnek, ha van” – eleve úgy intézik a dolgokat, hogy ha a nőben meg is van az akarat, azért ne jusson túl magasra. A nők általában nem kerülnek a választólisták befutó helyeire, ha pedig kirakatba helyezik valamelyiket, politikai bájlibát csinálnak belőle. „Szerintem ez Monika Beňová esete, aki eljátszotta a mindenki családjáért aggódó főanyácska klisészerepét, s azóta fő ténykedése, hogy női lapokban a kosztümjeit mutogatja. Én nem így képzelem el a női politikust” – mondta Lampl Zsuzsa, akinek a szolvákiai politikus asszonyok közül Helena Woleková vagy Bauer Edit szimpatikus. „Ők mindig szakemberként politizáltak, miközben egy férfiak uralta világban nők tudtak maradni” – összegezte véleményét a szociológus.