Nem elég csak szeretni...

Szemünk fénye a gyermek. Minden egészséges gondolkodású és érzületű ember vágyik rá. Többségében először még azok is örülnek neki, akik nem éppen akkor vágytak rá, amikor megszületik. Bár az utóbbi években egyre sűrűbben hallani elhagyott, titokban megszült, majd megfojtott csecsemőkről...

Kinek a felelőssége, hogy minden gyermek várt és vállalt csecsemőként szülessen meg? Sokan hajlamosak a társadalmi, szociális környezetet hibáztatni a csecsemők elhagyásáért. Pedig ez is elsősorban a szülő felelőssége. Nemcsak az akaratlanul anyává lett lányé, hanem bizony az ő szüleiké is. Akik megszülték őket akart és vállalt gyermekként, majd nem figyeltek rájuk eléggé, nem foglalkoztak vele, nem tanították meg őket a párválasztásra, a nem kívánt terhesség elleni védekezésre, a felelősségvállalásra.

Ez egy ördögi kör, mely generációk óta kísért. Ám középpontban mindig a gyermek iránti felelősségtudat áll. A mai felgyorsult, globalizálódó, elüzletiesedő világban pedig a legkiszolgáltatottabbak éppen a gyermekek. Ártatlanok abban, hogy a világra jöttek. Ártatlanok abban az értelemben is, hogy még nem ismerik a világot és annak visszataszító oldalát. Védtelenek, mert nem ismerik a védekezés szabályait, miközben pedig értelmük nyílik, s kíváncsiak mindenre.

Nem könnyű feladat

Kétségtelen, hogy szülőnek lenni nem könnyű feladat. Semelyik korban nem volt az, ám a gyermek iránti felelősség elsősorban mindig a szülőé. Figyelni rá, óvni őt a veszélyektől, tanítani az élet dolgaira elsősorban neki kell. Mindennap és minden pillanatban, amikor vele van, egy életen át. Hogy soha ne válhasson áldozattá. Akár bűncselekmény, akár baleset áldozatává. Egyetlen szülő sem háríthatja át a felelősséget teljes mértékben a társadalomra, és tárhatja szét kezét tehetetlenül, hogy „nem tudok vele mit kezdeni”, ha elcsavarog, ha droghoz vagy rossz társaságba menekül. Még a legszerényebb becslések szerint is a világon évente mintegy 2 millió gyermek válik prostituálttá, holott ez a polgárok elsöprő többsége szerint is a fehér rabszolgaság legkegyetlenebb, legembertelenebb formája. És akkor még nem is beszéltünk a gyermekek közlekedési baleseteiről, ahol bizony nagyon sok esetben nem a gépjárművezető a hibás, vagy arról, hogy a rendőrség állandóan frissített és aktualizált honlapján több oldalon keresztül sorolja fel az eltűnt személyek adatait, köztük nagyon sok kiskorúét.

Nem elég akarni, nem elég szeretni a gyermeket, nem elég azt hinni, hogy vigyázunk rá, hogy mi gondos szülők vagyunk. Az is hozzátartozik a szülői felelősséghez, hogy reálisan lássuk a világot, amelyben élünk, értékeljük, s jól meggondoljuk, mikor engedjük el gyermekünk kezét, akár egy pillanatra is! (éf)