Nagy emberek kicsiben – Nagy Sándor és a matematika

A nagyközönség körében számtalan tévhit él a híres emberekről, sok esetben pedig nem is ismerik a történelem nagy alakjait. Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyabbak a tizenévesek, ezért sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra.

Nagy Sándor

Meglehetősen ismert a történelem minden bizonnyal legnagyobb hadvezérének, az akkori világot meghódító Nagy Sándornak leghíresebb cselekedete, hogy ő oldotta meg a gordiuszi csomót. Gordiosz, az eredetileg földműves mitológiai király a monda szerint annak emlékére, hogy megszerezte koronáját, ökrös szekerének kocsirúdját és a hozzá tartozó jármot háncs segítségével egy rendkívül bonyolult csomóval kötötte össze. A legenda szerint csak az szerezheti meg Ázsia felett az uralmat, akinek sikerül a szekér két alkatrészét elválasztani egymástól. A történet szerint az ifjú makedóniait is elvezették a Zeusz-templomba, ahol ő egy kardsuhintással kettévágta a csomót. A másik változat szerint egyszerűen kihúzta a járompálcát, máris teljesítette a feladatot. Az viszont sokkal kevésbé ismert, hogy a tudománytörténet több fontos mozzanata is a nevéhez fűződik. Apja, II. Fülöp makedóniai király nagy jövőt szánt fiának: arra készítette fel, hogy megszerezze egész Görögország felett az uralmat. Tisztában volt azzal, hogy egy uralkodónak nemcsak a fegyverforgatásban, hanem a tudományokban is jártasnak kell lennie, ezért felfogadta fia mellé a kor legnagyobb tudósát. Hogy mennyire jó szemmel, arról tanúskodik, hogy a tanár, Arisztotelész olyan világelméletet állított fel, amely csaknem kétezer évig érvényes volt. Ariosztotelész nagy energiával vetette magát a munkába. Csakhogy vásott tanítványát a tudományoknál jobban érdekelték a fegyverek és a lovak. Egy alkalommal a kétségbeesett tudós kifakadt: a királyok számára sem vezet külön út a matematikához, jelezve ezzel, hogy mindenkinek meg kell szenvednie a tudományos eredményekért. Az ifjú Sándor nem sokat törődött ezzel. Annál is kevésbé, mivel harci sikerekre vágyott. Ezeket pedig csak úgy halmozta, többszörösen túlteljesítve az apai álmot: csupán tizennyolc évesen megverte a görög seregeket, családja számára biztosítva az uralmat az ókor legjelentősebb birodalma felett. Ezt követően keletre vonul, elfoglalja Perzsiát, Palesztinát, Egyiptomot, Babilont és Indiát. Közben úgy mellékesen kettévágja a fent említett csomót. Az viszont egyáltalán nem mellékes, hogy Arisztotelész tanítása kisarjadt a lelkében: amerre hódított, mindenütt magáról elnevezett városokat, a görög kultúra fellegvárait alapította meg. Közéjük tartozik az egyiptomi Alexandria is – Sándor görögül Alexandrosz –, amely csaknem ezer éven keresztül, míg egy őrült fel nem gyújtotta, a világ tudományos fővárosa volt. Elég csak arra gondolni, hogy itt tanult az ókori fizika legnagyobb alakja, a szirakuzai Arkhimédesz is. E barbár tett következtében több millió papirusztekercs semmisült meg, az ókori tudomány legjelentősebb szellemi hagyatéka. Bár Nagy Sándor soha nem lett a tudományok művelője, annál is inkább, mivel nagyon kevés idő adatott meg neki, hiszen harminchárom évesen halt meg, de a szellemi kultúra pártfogójaként a történelem legnagyobb alakjai között tartjuk számon.