Munkás, mester és fáraó

A királyi temetkezési helyeken dolgozók munkáját a szó mai értelmének is megfelelő, igazi szerződés szabályozta, amelynek betartását maga a fáraó garantálta. A 20 fős csoportok élén mester állt, ő irányította a hozzá tartozó embereket és egyben ő felelt a munkáért. A csoporthoz tartozott két kisegítő, egy szolgáló és egy tűzoltó. A rendre egy őr vigyázott. A munkahelyeket rendszeresen látogatta egy orvos, akinek feladata volt a betegek gyógyítása mellett annak ellenőrzése, hogy betartják-e a higiéniai szabályokat.

A szerződés pontosan rögzítette a munkaidőt, a munka mennyiségét és a bért. Ez utóbbit a munkások részben élelem formájában kapták, s az élelmiszert naponta osztották. Tíznaponta, még mindig a bér tartozékaként kenőcsöket adtak ki nekik, amelyek a Nap ellen védték bőrüket. Ruhát, szandált időszakonként kaptak, szükség szerint, és szintén időszakonként pénzben is járt nekik fizetés.

Tilos volt meghosszabbítani a munkaidőt, elkobozni a szerszámokat, visszatartani a bért. Igazolt hiányzás lehetett betegség, az anya születésnapja, veszekedés a feleséggel, vagy a munkást munkahelyére szállító szamár betegsége. A vétségeket munkásokból álló bíróság vizsgálta, és ez hozta meg az ítéletet is. Tevékenységét állami írnokok ellenőrizték, akik szabálytalanság esetén feljelentést tehettek a rendőrfőnöknél. Az a munkás, aki nem értett egyet a munkásbíróság ítéletével, fellebbezhetett az írnokhoz, a rendőrfőnökhöz, vagy fordulhatott egyenesen magához a fáraóhoz.

A nagyszerű szervezés ellenére azonban mégis többször voltak tiltakozások és sztrájkok a rossz lakásviszonyok és a kifizetések késedelme miatt. Egy alkalommal magának II. Ramszesz fáraónak kellett az elégedetlenkedőket lecsitítania a követelések teljesítésének ígéretével – számolt be a Correiere della Sera című olasz lap a most felfedezett dokumentumok tartalmáról.