Munkájának gyümölcsei fogyó remekművek

– A nyugalmam, a türelmem a régi – nevette el magát a húszéves fiatalember –, a kézügyességemet pedig talán sikerült tovább fejlesztenem. E nélkül nem lehetnék gyümölcs- és zöldségszobrász.

Még mielőtt bármit szólhattam volna, vastag albumokat tett elém, és elkezdte a látottakat magyarázni. – Tizenhat éves voltam, vendéglátó-ipari szakiskolás, amikor felfedeztem egy könyvet a zöldségszobrászatról. Addig nyaggattam anyukámat, míg megvásárolta. Nyomban tudtam, hogy ez az, amit meg kell tanulnom. Azt persze nem sejtettem, hogy hol és hogyan... Felkerestem hát az iskola igazgatóját, és elmondtam neki, hogy szervezni kellene hasonló tanfolyamot. A diri ámult, hisz ő sem látott még ilyen csodát, de nem zárkózott el a gondolattól. Megszervezte a kurzust, meghívta Pozsonyba Luděk Procházkát, aki mesterszakácsból lett szobrász. Különben én is szakácsnak tanulok, bár az az igazság, nem nagyon tudom elképzelni, hogy a konyhában a fazekak között futkossak. Két és fél éve az időm jelentős részét a gyümölcsszobrászatnak szentelem. Sőt, újabban tanfolyamokat is vezetek az érdeklődők számára. Jövőre szakérettségizem, többet kellene a tankönyveket bújnom, de... Július elején Görögországba, Rodosz szigetére utazom. Nem nyaralni, hanem dolgozni, egy ötcsillagos szállodában készítem majd a gyümölcs- és zöldségszobor asztali díszeket. Egyelőre a szerződésem szeptember végéig szól, de a munkaadóm jelezte, ha jó lesz az idény, egy hónappal tovább alkalmaznának. Az iskolában majd anyukám intézkedik, igaz? – néz a kávét készítő édesanyja felé.

Szakácsnak tanult

– Tomi tavaly Cipruson próbálta ki magát, az elszakadás első heteit nehezen viseltük. Tíz éve egyedül nevelem őt és 13 éves öccsét, soha nem mozdultunk el egymás mellől. Bár tudatosítottam, hogy munkája egyben a kedvtelése is, féltettem, hiszen nem tudott angolul. De ő már csak ilyen, amit egyszer elhatároz... Kár tagadni, ezt is becsülöm benne. Bevallom, amikor bejelentette, hogy szakács szeretne lenni, nem repestem az örömtől. Tomi katolikus alapiskolába járt, voltak tantárgyak, amelyeket szeretett, de hadilábon állt a matekkal, a fizikával. Viszont nagyon jól zenélt, és talán ötödikes volt, amikor bekészítette az üvegekbe a befőzni való uborkát. Megnézte a kamrában, hogy vannak elrendezve, és mire megjöttem a munkából csak az uborkalé elkészítése maradt rám. A palacsintasütésben, vagy akár az asztal díszítésében is remekelt – meséli a mama, Vida Katalin, aki jelbeszéd-tolmácsként tartja el családját, s emellett menedzserként is segíti Tomit.

Ételművész lett

Készségesen mesélnek a kezdeti nehézségekről, amikor a rózsafaragás gyakorlása közben több kiló krumpli esett áldozatul. Ha ugyanis vétett, miszlikre vágta a burgonyát. – Tizennyolcadik születésnapjára Tomi késkészletet kért, mert megfelelő minőségű kések nélkül nem lehet szépen dolgozni. A család, a rokonság összedobta a majd tízezer koronát, ám ő sokáig nem vette kézbe egyiket sem.

– ĺgy igaz – veszi át a szót az ételművész, majd amikor elém rakja a nem mindennapi készletet, két hagyományos késre mutat. – Az alapműveletekhez két kiskés is elégséges, ezzel faragtam paradicsomból, sárgarépából vagy almából rózsát, fehér retekből lepkét. Nos, az új késeknek örültem, de egy hónapon át csak igéztem őket. Aztán nekiláttam, a fantáziám vezérelt. Öt hónap után a Gastro kiállításon a cseh mesterem nem győzött csodálkozni azon, mire vagyok képes. Azóta több hazai és külföldi versenyen mérettem meg magam, tavaly, miután Ciprusról hazatértem egy cseh verseny abszolút győztese lettem. Talán azért is, mert három hónap alatt óriási gyakorlatra tettem szert. Először a konyhában, majd a nyaralók szeme láttára dolgoztam. Egy nagy görögdinnye 50 perc alatt válik rózsává, almából ugyanezt néhány perc alatt készítem el – jelenti ki, s nyomban be is mutatja, igaz, amit beszél. Aztán a hűtőből egzotikus, soha nem látott gyümölcsök, zöldségek kerülnek az asztalra, persze, mind faragásra alkalmasak. Tomi elmagyarázza, hogy az ő keze alatt az édeskömény gumója kála virággá válik, a zöldségből készült csokorban jól mutat a padlizsán, a póréhagyma, a fehérretek, különleges a lila burgonya.

Az ünnepi asztal divatja

– Ha a temérdek zöldségért, gyümölcsért pénzt kellene adnunk, le kellene mondanom a szobrászatról. Szerencsére, több nagyraktár támogat, tőlük kapom a szükséges nyersanyagot. Huzamosabb ideje több rendezvényszervező céggel is együttműködöm, Pozsonyban is divat lett az ünnepi asztalok díszítése. Készítettem gyümölcsszobrokat esküvőre, virágkosarat zöldségből – születésnapi ajándékként. Örömmel tölt el nemcsak az alkotás, hanem az is, hogy sokan érdeklődnek a tanfolyamaim iránt. Szlovákiában rajtam kívül talán csak egy púhói szakács készít szobrokat, de ő nem oktat. Nem tagadom, bánt az emberi irigység, de ez sem veszi el a kedvemet attól, hogy elébe menjek az újabb kihívásoknak. Még csak húszéves vagyok, előttem az élet, nem igaz? Rodoszon talán kipróbálhatom a koktélok díszítését is. Szerintem a hagyományos meggy, eper, ananász, narancsszelet helyett a poháron jobban mutatna egy-egy rambutanból vagy licsiből készített... valami.