Most akkor mindent meg kell enni, vagy nem?

Nem kell félteni a gyereket, nem fújja el az első tavaszi szellő, de még a téli vihar is nehezen fog ki rajta. Masszív, kemény csontú, izmos, mi több, pocakos. Ha belefeledkezik a számítógépes játékokba vagy a majdnem igazi katonákkal majdnem igazi várért folytatott csatába, nem jut eszébe, hogy meg kellene tömni a bendőjét, és mi sem szorgalmazzuk, van ott elég tartalék. Persze, ha a Gerlachfalvi-csúcs csokoládéból lenne, régen elköltözhettünk volna a Magas-Tátrába. Amióta iskolába jár, megtanulta, hogy nem árt reggelizni, mert ott nem várják korai tízóraival, mint az óvodában. Időnként beéri egy nagy adag kakaóval, máskor viszont, gondolom, egyes családokban a hajukat tépnék, falra másznának, netán pszichológushoz fordulnának, husit és krumplit rendel. Igen, húst és burgonyát, hajnali hét órakor. És mit meg nem tesz egy nagyanya az unoka kedvéért? Majdnem mindent. Néha válogat. Nem kell a leves, csak ha lencse, jó, a tésztás – mármint a húsleves – is megteszi, nem kell a főzelék, csak ha hús is van hozzá, semmi sem kell, csak spagetti vagy pizza, netán egy hamburger, hasábburgonyával körítve. Vasárnap, mint minden rendes gyerek, később kel, ebből eredően később is reggelizik, s az ebédnél fanyalog. Az iskolában viszont majdnem mindenevő. Természetesen ennek is titka van. Ballagtunk hazafelé, tervezgettük az esti tennivalókat meg a vacsorát, megkérdeztem hát a fiatalembertől, mit ebédelt, nehogy ugyanazt készítsem. Gulyásleves és lekváros bukta. Nagyon finom volt. Buktából duplázott, de nem adtak még kettőt, csak még egyet. Noha, tudom, protekciója van, a szakács nénik imádják, mert csaknem mindenből repetázik. Gulyásleves volt és finom? Nocsak? Konyhatündéri minőségemben azon nyomban lázadozni kezdek, elvégre otthon még nem fordult elő, hogy megette volna a gulyáslevest. A hittanos tanító néni azt mondta, Jézus kedvéért mindent meg kell enni – érkezik a magyarázat.

Ezt jól elraktározom, hátha szükség lesz az ilyen megjegyzésekre. Vasárnap, terített asztal, brokkolikrémleves az első fogás. Egy kicsit kitolódott az ebéd megszokott időpontja, élénken szimatol. Brokkolileves lesz. Ja, azt ő nem kér, nem szereti, még a színe is olyan. No de Jézus kedvéért – próbálkozom. Legalább kóstold meg. Csak egy kanállal. Nem lehet, ha megkóstolom, mindet meg kell enni. Jézus kedvéért.