Mondeo: a bálna visszatér

Ami a Volkswagennek a Passat, a Škodának a Superb, az Fordéknál a Mondeo. A 90-es évek óta folyamatosan javuló reputációval, megtartva korábbi erényeit, ehhez pedig újakat felvéve. A fejlett nyugati piacokon a felső középkategóriás autó a középmenedzserek cégkocsija, a középosztály tipikus autótípusa. Minden megtalálható benne, amire egy hétköznapi sofőrnek és családnak szüksége van. Nagy – el lehet benne férni és tele lehet cuccolni –, kényelmes, sokat tud, jól néz ki, erős, nem fogyaszt sokat, mindehhez pedig megfizethető is. Mármint, ha a méretben és felszereltségben hasonló prémiummárkák kínálatával hasonlítjuk össze.

Nagyon nagy

A Mondeo ráadásul nem nagy, hanem egyenesen bálna. Ez a védjegye. Ford Bálna is lehetne, a bőséges helykínálat vált a fő ismertetőjelévé. Fetrenghet benne az ember akárhogy, nem talál olyan pozitúrát, amelyben nem férne el normálisan.

Ez főleg a hátsó üléssorra érvényes. Ezen a téren a konkurencia is igyekszik felzárkózni, ám egyrészt ha valaki évtizedek óta erről híres, az hosszú távon profitál a korán szerzett versenyelőnyből, másrészt a Mondeo sem adja lejjebb, a sokhoz mindig igyekszik pár centit még hozzátenni.

A tág, széles és kényelmes ülések mellett a bálnaság fogalma a rakodótér nagyságát is magában foglalja: az 550 literes csomagtartó mindent elnyel, amit ebben a kategóriában el kell nyelnie. Ha valakinek ez nem elég, választhatja a kombi változatot, amelyben a csomagtartó plafonig pakolva 755 liternyi tartalmat képes befogadni. Ez pont annyi, mint 755 darab egyliteres tejes doboz – és mindez egy középkategóriás autóban. Érdekesség, hogy a kalaptartóig rakodva az ötajtós változatban nagyobb a csomagtér, a kombiban ez „csak” 541 liter.

Dinamikusabb dizájn

Amint említettük, itt a méret a lényeg, ez pedig maradt. Dizájn téren pedig tovább tisztult a forma. A Mondeót a 90-es évek elején dobták piacra, első generációja nem éppen külleméről volt híres, ezen egy későbbi ráncfelvarrás sem segített. Az első igazán vállalható Mondeo a második szériás lett, amely az ezredfordulón érkezett a piacra.

A mostani az ötödik generáció, az ezt megelőző negyedik és az aktuális között első látszatra nincs sok különbség, pedig az ördög néha a részletekben lakozik. A Mondeo agresszívebb orrot kapott, amely egyben igazodik a márka többi típusához is. Első látszatra elnyúltabb testű, laposabb autó benyomását kelti, ez egyben sportosabbá, dinamikusabbá is teszi.

Optikailag az oldalablakok is kisebbnek tűnnek, mint a negyedik generáción (hogy a harmadikat már ne is említsük!), ám ez az autódizájn általános trendjébe illeszkedik: masszívabb ajtók, lőrésnyi ablakok jutnak a hátul utazóknak. Belül viszont minden a helyén van, minden kézre áll. Ismerve a 10-es évek eleji Fordok műszerfalát, komoly a haladás. A formák letisztultak, minden egyszerűen működtethető és elérhető. Előrelépés az érintőképernyős középső „irányítópult” is. Kis rekeszből szintén van elég az első sorban.

Erős dízeles

A Ford ebben a kategóriában több motorváltozattal is érkezett. Az általunk próbált, abszolút standardnak számító kétliteres turbódízeles mellett turbóbenzines verzióban is vihető, valamint itt próbálta ki a gyártó az új hibrid erőforrását. Ráadásul egy érdekes ajánlattal: ugyanannyiért kapható, mint az automataváltós kétliteres dízeles. A vevő pedig kemény környezetvédelmi és imázsdilemma előtt áll: marad a dízelesnél, 6 liter körüli fogyasztással, vagy bevállal egy trendi hibridet, nem sokkal magasabb fogyasztással.

Ami ebben az esetben a dízeles mellett szól – a kétségtelenül alacsonyabb fogyasztás mellett – a megszokás. Ja, és ha valaki hozzászokott, hogy a motor már alsóhangon is erősen húz, akkor marad a dízelnél és az alacsony fordulatszámoknál. Ezért sem csodálkoznánk, ha a hibrid lassan tért nyerő újdonság maradna, a dízeles kétliteres pedig alighanem tovább fog tarolni.

Mint azt már megszokhattuk, a klasszikus benzinesek teljesen kiestek a kínálatból, háromféle turbóbenzines motorral vihető el a Mondeo: az 1,0-s és az 1,5-ös EcoBoosttal. Előbbi elvileg 125 lóerőt képes leadni, de aki jót akar magának, egy ekkora bálnát nem fog doppingolt egyliteressel vontatni, itt szükség lesz legalább a másfél literessel. A kétliteres turbóbenzines pedig egy ütős darab, egyszer szívesen elvinnénk egy körre a 203 lóerős dögöt.

Sok nagyszerű extra

Amint egy zászlóshajóhoz illik, a Mondeóban megtalálható a Ford összes apróbb fejlesztése. Ha akarjuk, beparkol helyettünk, figyelmeztet a sávelhagyásra, leolvassa helyettünk a táblákat. Télen fűti, nyáron hűti az üléseket, akár hátul is. Mindezekhez csak jobban ki kell nyitni a bukszát, a vezetést segítő kütyük többsége természetesen feláras.

A Mondeo korábbi verziói is bőséges helykínálatukról voltak ismertek, most sincs ez másként. Nem csoda, hogy ezért főleg a céges flották kedvenc autói. A középmenedzserek egyik népszerű választása: nem túl drága, megbízható és nagy. Ha a főnök BMW-vel vagy Mercivel rója a kilométereket, akkor a középvezető egy Mondeót kap, és ezzel nagyon jól jár.

Megbízható kocsi, emellett tekintélyt is parancsol, és keresztül-kasul lehet benne nyújtózkodni. Egy Mondeo vételével nem lehet mellényúlni, csak a részletekre kell ügyelni: milyen célra akarjuk használni (benzines, dízeles, hibrid?), mennyit akarunk bele pakolni, s milyen extrára vágyunk. Ezután pedig már csak élveznünk kell az utazást! (dep)