Mit tegyek, ha nem szeretem a gyerek barátait?

A szülőknek gyakran vannak gondjaik gyermekeik barátaival vagy pajtásaival, mert nekik teljesen másak a társas érintkezési formái. ĺgy azok a szülők, akik különös gondot fordítanak a „jó viselkedésre”, átélik, hogy gyermekeik hirtelen olyan pajtásokkal vannak körülvéve, akik neveletlenek, káromkodnak vagy disznólkodnak. Talán éppen azért imponál nekik a barátaik társasága, mivel ők velük ellentétben szégyenérzet és gátlások nélkül nyilatkoznak. Gyakran csodálják a gyerekek hangoskodó pajtásaik állítólagos bátorságát. Mások a sok zsebpénzzel keltenek jó benyomást, mert azt vehetnek, amit akarnak. Vagy például, ha a gyerek egy olyan baráttal lép kapcsolatba, aki bután viselkedik. Az ilyen barát gyakran tüske a szülők szemében, mert úgy vélik, hogy az ilyen kapcsolatok rossz hatással lehetnek gyermekükre.

Mit tegyek?

Ne utasítsa el gyermekei barátait, míg meg nem ismerte őket. A személyes kontaktus révén tapasztalhatjuk, hogy az egyoldalú kép, amelyet előítéletek öveznek, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Ha például a gyerek hazahozhatja a barátját, számára is könnyebben láthatóvá válnak a barát kellemetlen tulajdonságai, mint azonos korúak között az utcán.

Nem segít semmit, ha a barátokkal való kapcsolatot meg akarja szakítani. A tiltások inkább erősítik az ilyen fajta kapcsolatokat, nem pedig felbontják őket. Az ön közbelépése egy ön ellen szervezett összeesküvést vonna maga után.

Próbálja meg kitalálni, mi tetszik annyira gyermekének barátjában. Talán ezen a módon akar a szigorú, vigyázó és követelő nevelésnek ellenállni. Mondja el gyermekének, hogy a barátságban mi zavarja önt és hallgassa meg gyermekét is, anélkül hogy a baráti viszony feladását sürgetné. A beszélgetés bizonyos körülmények között értékes utalásokat adhat arról, hogy a gyermek hogyan látja önt mint nevelő személyt.

A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa