<div>Ezzel a rigmussal köszöntötték a csepeli gyár éttermének faliújságján a látogatásra érkező Rákosi elvtársat a személyi kultusz legsötétebb korszakában.</div>
Minden tészta mákos itt, üdvözöljük Rákosit!
125 éve, 1892. március 9-én született a vajdasági Adán Rákosi Mátyás kommunista politikus, a magyar történelem egyik sötét korszakának névadója. Rosenfeld Mátyás néven látta meg a napvilágot egy szegény zsidó terménykereskedő tizenkét gyermeke közül hatodikként, apja 1903-ban magyarosított Rákosira. A budapesti Keleti Akadémia külkereskedelmi szakán tanult, majd Hamburgban és Londonban volt ösztöndíjas. A Szociáldemokrata Pártba 1910-ben lépett be, egy évvel később a Galilei Kör titkára lett. Az első világháború orosz frontján 1915-ben fogságba esett, s egy távol-keleti fogolytáborban raboskodott. Innen 1918-ban megszökött, áprilisban sikerült hazajutnia. Az év végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), emiatt 1919 elején letartóztatták. A KMP 1919. március 21-én egyesült a szociáldemokrata párttal, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, melynek száz napja alatt Rákosi termelési népbiztos, az utolsó időszakban a rendfenntartó szerepet betöltő Vörös Őrség parancsnoka volt. A kommün bukása után Ausztriába menekült. 1848-as honvédzászlókért cserélték kiOnnen egy beszéde miatt kiutasították, ezután a Komintern titkáraként dolgozott Nyugat-Európában. 1924-ben hazatért, de lebukott. 1925-ben lázadás miatt nyolc és fél év börtönre ítélték, az utolsó szó jogán elmondott beszéde külföldön is nagy feltűnést keltett. Az 1930-tól a szegedi Csillag börtönben raboskodó Rákosit szabadulása előtt egy újabb perben – a Kommünben játszott, addig nem tárgyalt szerepe miatt – életfogytiglani börtönre ítélték. A legismertebb magyar kommunistának számító Rákosit 1940. október végén – a szabadságharc 1849-es leverésekor az oroszok által zsákmányolt honvédzászlókért cserébe – kiengedték Moszkvába. A Szovjetunióban hősként fogadták, a november 7-i felvonuláson a Vörös téren ott állhatott a tribünön. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268369","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"400","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"369"}}]] A sztálini politikai irányvonalát mindig hűen követő Rákosi az emigráns magyar párt vezetője lett, ekkoriban vette el a jakut nemzetiségű Fenya Kornyilovát. 1945. január 30-án érkezett haza a moszkvai útmutatásokkal felvértezve, s gyorsan újjászervezte a kommunista pártot, amelynek főtitkára lett. RémuralomKezdetben az együttműködést hangoztatta a többi párttal, de az 1945-ös választások elsöprő kisgazda sikere rádöbbentette, hogy a nép nem kér a kommunistákból, a proletárdiktatúrából. Ettől kezdve – a megszálló szovjet hadsereggel és a kommunista befolyás alatt álló titkosrendőrséggel a háta mögött – miniszterelnök-helyettesként, államminiszterként „szalámi-taktikájával” szeletelte fel a konkurens pártokat. Politikai ellenfelei börtönbe kerültek vagy száműzetésbe kényszerültek, a leszámolást segítették a többi pártba beépített „kriptokommunisták” is. A kommunista párt 1947-ben az elcsalt kékcédulás parlamenti választásokon jutott a hatalomátvétel közelébe. A „fordulat évében”, 1948-ban felszámolták a többpártrendszert, a szociáldemokratákat beolvasztották. A hatalom az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkáraként Rákosi kezében összpontosult, aki szovjet mintára alakította át az országot. Az erőszakos iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, a teljes államosítás után az életszínvonal nem érte el a háború előtti szintet sem, újra be kellett vezetni a jegyrendszert, de panaszszó nem hangozhatott el. A totális elnyomás legfőbb támasza a rettegett politikai rendőrség volt, megtörték az egyházakat, osztályellenségnek bélyegzett emberek tízezreit telepítették ki, százezrek kerültek bíróság elé, egymilliónál több büntetőeljárás indult. Az 1949-es Rajk-perrel (amelyről Rákosi azt mondta: „Sok álmatlan éjszakámba került, míg a végrehajtás terve alakot öltött”) beindult a koncepciós perek sorozata, amelyekkel pártbeli riválisaitól szabadult meg. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268370","attributes":{"alt":"\"Rákosi-műszak\", 500 százalékos termelési vállalás","author":"","class":"media-image","height":"409","title":"\"Rákosi-műszak\", 500 százalékos termelési vállalás","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Az 1952 augusztusától a miniszterelnöki tisztséget is betöltő Rákosi hatalma csúcsán állt. Alakja körül személyi kultusz épült ki, legszívesebben népünk bölcs vezérének és Sztálin legjobb magyar tanítványának hívatta magát. Hatvanadik születésnapját fényes külsőségek közepette ünnepelték. Helyzete 1953 tavaszán, Sztálin halála után meggyengült, szovjet elvtársai Moszkvába rendelték, önkritikára kényszerült, a kormányfői posztot át kellett engednie Nagy Imrének. Az „új szakasz” politikáját minden eszközzel igyekezett gátolni, tapasztalt intrikusként a hatalmi harcokban meggyengítette, majd 1955-ben félreállította Nagy Imrét, akinek helyére Rákosi bizalmasa, Hegedűs András került. Élete végéig „gyógykezelésen” a SzovjetunióbanHatalma 1956 februárjában áldozott le végleg, amikor a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán leleplezte Sztálin bűneit. Idehaza is felmerült a felelősség kérdése a törvénysértésekért, amit Rákosi Péter Gáborra, az ÁVH vezetőjére és Farkas Mihály honvédelmi miniszterre igyekezett hárítani. Sikertelenül: 1956. július 18-án az MDP Központi Vezetősége szovjet utasításra minden tisztségétől megfosztotta, és „gyógykezelésre” a Szovjetunióba küldték. Az 1956-os forradalom után megpróbált hazatérni, de erre nem kapott engedélyt. 1957-ben utolsó hazai tisztségeitől is megfosztották, és a távoli Krasznodarba vitték, 1962-ben kizárták az utódpárt Magyar Szocialista Munkáspártból. 1962-től a kirgíziai Tokmakban, 1966-tól Arzamaszban, majd Gorkijban élt. Többször is kérte, hogy hazatérhessen, de a megszabott feltételeket (házi őrizet, a nyilvános megszólalás tilalma) nem volt hajlandó elfogadni. Rákosi Mátyás 1971. február 5-én halt meg, hamvait titokban hozták haza és temették el, urnájának fülkéjét nem jelzi felirat. Visszaemlékezései két kötetben 1997-ben és 2002-ben jelentek meg. A nevével fémjelzett korszak a magyar történelem legsötétebb évei közé tartozik, magát Rákosit az egyik legellenszenvesebb politikusnak tartják.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.