Minden esztendőben egy nap. Gyermeknap. A szülők ilyenkor engedékenyebbek, több kívánságot teljesítenek, könnyebben játékra foghatók.
Miért csak egy nap?
– Miért? – kérdezte.
– Gyermeknap van ma, és ilyenkor a kicsiket ünnepeljük.
– Azt kívánhatok, amit akarok? Akkor én fölnőtt szeretnék lenni! – Büszkén mosolygott ezen a jó ötleten, szemei csillogtak.
– Nem értelek, kisfiam. A játék és a szórakozás a lényeg. Te nem akarsz gyerek maradni? A nagyi is bújócskázik veled. Tudod, arra pedig nagyon nehéz rávenni őt!
– Nem! – Toppantott kis lábával és mérgesen pillantott fel. Vagyis próbált, mert nem tudott mérges lenni. Legfeljebb dühös, de akkor is megmosolyogtató. Szófogadó kis gézengúz, de most határozottnak tűnt.
– Miért akarsz hirtelen a nagyokhoz tartozni? – kérdezte anya. Kíváncsivá tette a komoly elhatározás.
– Ők azt csinálnak amit akarnak – bökte ki. – És nekik nemcsak egy napjuk van, hanem az összes többi.
– Jó, beleegyezhetek, legyél te is felnőtt, de akkor úgy kell viselkedned. A nap végén meglátjuk, mi a véleményed arról a hatalmas szabadságról.
Nagymama elcsodálkozott a furcsa helyzeten, de belement az izgalmas cserébe. A kis csapat kezdetként elindult a játszótérre. Útközben fagyit ettek és beszélgettek a felnőttek világáról. Tomika élvezte az új helyzetet, örömében ugrándozott, egyik fától a másikig szaladt.
– Ne ugrándozz, Tomika, nem illik a felnőtteknek így viselkedni!
Mikor pedig kiabálni akart a madaraknak, ezt hallotta: – Ne hangoskodj, mit szólnak az emberek?
A homokozóban nem maszatolhatta össze az arcát, a csúszdán illedelmesen előre kellett engednie a lányokat. Ezt végképp nem értette.
– De ha ők lassúbbak! – felelte elkeseredve. – Éhes vagyok – jelentette ki, így próbált kikerülni a kellemetlen helyzetből.
Ebédre étterem dukál egy igazi fölnőttnek. Az étkezés kétszer annyi ideig tartott, mint máskor, késsel-villával illett elfogyasztani az ételt. Az abrosz tisztaságára vigyázni kellett, a sült krumpli dobálása tilos, s nem nyúlunk más tányérjába!
Kezdett elromlani a remek móka.
– Mégsem csinálhatok azt, amit akarok? – kérdezte elkeseredve. A világ tele van szabályokkal!
Miután az asztal alá sem bújhatott, innen is elkívánkozott. Estére már nem sok öröme volt e fordított életmódból. Legnagyobb csalódás a fürdésnél érte. A pancsolás elmaradt, sőt a kedvenc Hápi kacsa is távol tartotta magát a víztől.
Lefekvés előtt anya először nem értette a ravasz mosolyt a kicsi szája szegletében.
– Tudom már mit kívánok igazán! Maradjak mindig gyerek! Igaz, egyszer van csak gyereknap, de te mindennap mesélsz nekem elalvás előtt. Most arról a törpéről mesélj, aki az erdőben lakik és mindenáron magasra akar nőni! És a végén rájön, az erdőlakók kicsinek szeretik. Beletörődik, és minden rendben lesz. Igaz?
Ez az egy nap csak jelkép. Az igazi kötelességünk az, megpróbálni úgy élni, hogy minden nap az övék legyen, és soha ne akarjanak idő előtt felnőttek lenni. (LyZs)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.