Mérlegen egy feketelyuk

Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a feketelyukaknak nemcsak csillagtömegű képviselőik vannak, hanem léteznek sokmillió naptömegűek is, amelyek a galaxisok centrumában helyezkednek el. Az elmúlt néhány évben pedig egy harmadik csoportjukat is felfedezték: ezek az úgynevezett középtömegű feketelyukak, amelyek néhány 100 vagy néhány 1000, esetleg 10 000 naptömeggel bírnak.

A középtömegű feketelyukak kialakulására egyelőre nincs elfogadható magyarázat. Mivel eddig megismert képviselőik csillaghalmazok belsejében mutatkoztak, elképzelhető, hogy csillagok, illetve azok végállapotát képviselő égitestek összeolvadásával jönnek létre. Megfigyelésük nehéz, akkor ismerhetők fel, ha környezetükkel kölcsönhatva gáz áramlik beléjük, és emiatt erős röntgensugárzást produkálnak. A rejtélyes objektumok tömegének megbecsléséhez eddig a röntgensugárzás intenzitását használták, ez azonban csak durva közelítést adott.

Philip Kaaret és iowai kutatócsoportja egy olyan csillagra bukkant, amely a jelek szerint egy középtömegű feketelyuk körül kering. A Chandra röntgenteleszkóp korábbi megfigyelései alapján 1999 és 2000 között drasztikusan megemelkedett az objektum röntgensugárzása egy három hónapos időszak alatt – ekkor figyeltek fel az objektumra. Ha sikerül majd a csillag pályaelemeit megállapítani, annak ismeretében a feketelyuk tömege is pontosabban megbecsülhető. A keringési sebességet azonban nehéz meghatározni, mert az objektum irányában por zavarja a rálátást. A kérdéses csillag egyébként egy élete vége felé járó, felfúvódott vörös óriás lehet. Kiterjedt külső rétegeiről a feketelyukba áramlik az anyag, amely eközben felforrósodik, és intenzív sugárzást produkál. Szerencsés esetben tehát ez lesz az első alkalom, hogy egy középtömegű feketelyuk tömegét egy körülötte keringő csillag segítségével lehet pontosan megállapítani.