Mely változások a legfontosabbak a szakszervezeteknek?

Talán a legfontosabb, hogy a tervezet pontosan meghatározza a munkaviszony külső jegyeit, melytől azt várjuk, hogy visszaszorul a kényszervállalkozások száma. Változnak a meghatározott időre szóló, munkaszerződésekre vonatkozó feltételek is, a javasolt szabályozás az uniós ajánlásokból indul ki. Ugyancsak fontos módosítás, hogy a részmunkaidőben végzett munkára vonatkozó feltételek szintén szigorodnak.

Az egyéni vállalkozóként végzett munka azonban sok esetben előnyös a munkaadó és a munkavállaló számára is, hiszen alacsonyabb járulékot, adót kell fizetni, így magasabb lehet a nettó fizetés.

Ez nem teljesen igaz. Mi nem akarjuk gátolni a vállalkozói tevékenységet, de sajnos napjainkban sokan visszaélnek vele. Ezért pontosan meg kell határozni, hogy milyen jellemzői vannak a munkaviszonynak. Ha valaki a munkaadó gépein, telephelyén, utasításai alapján, az általa meghatározott időben tevékenykedik, akkor tulajdonképpen munkaviszonnyal azonos feltételek mellett dolgozik, vagyis munkaszerződés és nem megbízás alapján kellene dolgoznia.

A munkaadók bírálják azt a javaslatot is, hogy az elbocsátott alkalmazottnak járna a végkielégítés és a felmondási idő is.

Most csak lehetőségként szerepel, hogy a végkielégítés és a felmondási idő együtt is járhat. Mi úgy véljük, a végkielégítés egyfajta kárpótlás az alkalmazottnak, hogy akarata ellenére elveszti munkáját. Úgy véljük, az alkalmazott nem tehető felelőssé a vállalkozás sorsáért.

A munkaadók bírálják a túlóra korlátozását is.

A munkaadó és az alkalmazott akár évente 250 túlórában is megegyezhet, ezt mi túl nagy számnak tartjuk. Ezért szeretnénk csökkenteni. Tudatosítjuk, Szalovákiában alacsony a munkabér, ezért sokan úgy érezhetik, gátoljuk őket abban, hogy többet kereshessenek. Figyelembe kell venni azonban a munkabiztonsági és egészségügyi szempontokat is. Nem biztonságos és nem is egészséges, ha valaki napi 14-16 órát dolgozik. Ezzel együtt azonban szeretnénk elérni, hogy a munkabér túlnyomó többségét a rendes munkaidőért fizesse ki a munkaadó. Sajnos ma sok esetben ez fordítva van, és az alkalmazott nagyobb összeget kap a túlórákért, mint a rendes munkaidőért.

Ez azonban több ágazatban gondot okozhat, például az egészségügyben, ahol az orvosok kénytelenek túlórázni. Lehetségesnek tart olyan megegyezést, hogy átmeneti időre bizonyos ágazatokkal kivételt tegyen a jogszabály?

Készek vagyunk a tárgyalásokra, még tart a tárcaközi egyeztetés, de nem akarjuk, hogy az alkalmazott 14-16 órát dolgozzon naponta. Az egészségüggyel kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sok túlóra több hibát eredményez.

A munkaadók tiltakoznak a határozott időre szóló munkaszerződések feltételeinek szigorítása miatt is.

Ezt csak az uniós irányelvekkel óhajtjuk összhangba hozni. A legfeljebb 3 éves időszakban állapodtunk meg, célunk, hogy ennél hosszabb időszakra ne lehessen határozott időre szóló szerződést kötni egy alkalmazott esetében. Egyes esetekben elképzelhető kivétel, például ha évente bizonyos időszakra, például almaszedésre több alkalmazottra van szüksége, akkor őket vehesse fel. Vagy a helyettesítés esetén is túlléphető ez az időszak, ha például a gyermekgondozási idő hosszabb lesz három évnél. (lpj)