Megoldották a 20. század egyik legnagyobb rejtélyét?

Tények

Az egyetemistákból álló kilencfős, Igor Gyatlov vezette turistacsoport az Urál északi részén, a Holatcsahl hegy (magyarul: Halálhegy) közelében halt meg. Az eredetileg kilencfős (két nő és hét férfi) csoportból öt fő a szverdlovszki (ma: Jekatyerinburg) Uráli Műszaki Főiskola 4–5. évfolyamos diákja volt, hárman a főiskolát frissen végzett mérnökök, a csoport vezetője, Igor Gyatlov pedig a főiskola 5. évfolyamára járt. Bár a források szerint mindannyian gyakorlott túrázóknak számítottak, egy további személy, a Kourovszkaja turistabázis hegyi túravezetője később tizedik emberként csatlakozott hozzájuk. Alekszandr Zolotarjov a maga 38 évével jóval idősebb volt, mint a többiek. A túrázók sítalpon akarták megtenni a 350 kilométeres utat két és fél hét alatt, hogy elérjenek két uráli hegycsúcsot.

A csoport 1959. január 25-én indult el Szverdlovszkból, és több száz kilométert vonatoztak, míg elérték a túra kiindulópontjául szolgáló Vizsaj nevű települést. Innen január 27-én indultak el, immár sítalpon. Másnap, január 28-án azonban egy nem várt esemény zavarta meg a túrát: az egyik egyetemista, Jurij Judin hasi fájdalmak miatt kénytelen volt visszafordulni Vizsajba. Ő volt az utolsó, aki élve látta az immár kilencfősre fogyatkozott Gyatlov-csoport tagjait. Mivel a csoport néhány tagja naplót írt, és fényképezőgépeik is voltak, ezért rendelkezünk némi információval arról, hogy mi történt velük, miután Judin otthagyta őket. A társaság február elsején érte el a Holatcsahl nevű hegyet, ami az őslakos manysik nyelvén Halálhegyet jelent. Itt letáboroztak, fát gyűjtöttek, tüzet gyújtottak, majd lefeküdtek aludni. Ekkor történt velük valami.

Kutatás

A csoportnak február 12-én kellett volna visszatérnie Vizsajba, ahonnan a terv szerint Gyatlov üzent volna az egyetemnek. Kezdetben senki sem aggódott a késés miatt, mert Judin azzal az üzenettel tért vissza, hogy a túra valószínűleg pár nappal tovább tart majd. Amikor azonban még február 19-én sem érkezett hír Gyatlovék felől, a hadsereg megkezdte a keresésüket hegyimentőkkel és önkéntesekkel kiegészítve. Mivel ez nem vezetett eredményre, a légierőt is bevetették: így sikerült megtalálni az utolsó táborhelyet február 26-án. Öt holttestet még aznap megtaláltak, a maradék négy csak májusban, a tavaszi olvadások során lett meg, több száz méterre az eredeti táborhelytől.

Furcsaságok

Hogy miért számít Gyatlovék tragédiája a 20. század egyik legnagyobb rejtélyének? Azért, mert a megtalálók számos furcsa és megmagyarázhatatlan nyomot találtak a tábor helyszínén és a holttesteken. Ráadásul az események rekonstruálása során kiderült, hogy Gyatlovék nemegyszer irracionálisan, érthetetlenül viselkedtek, bármi is történt velük.

Az első szokatlan nyom az volt, hogy

a nagy, közös sátor ponyvája belülről volt felvágva, mintha a bent levők pánikszerűen, minél gyorsabban menekültek volna valami elől. A holttestek közül kettőn nem volt lábbeli, hármójuk pedig csak alsóneműt viselt a -20 fokos hideg ellenére.

Öt holttestet a sátortól 900 méterre, egy hatalmas fenyőfa alatt találtak, mely nagyjából 5 méteres magasságig le volt csupaszítva, mintha valaki megpróbált volna felmászni rá. A fizikai sérülések között is akadtak nehezen megmagyarázhatók: egyiküknek hiányzott a nyelve, mások testén égésnyomokat találtak.

Hat áldozat ruhája radioaktív sugárzást bocsátott ki. A február 26-án megtalált öt holttest mindegyike furcsa, narancssárgás színű volt.

Az események rekonstruálása során az is kiderült, hogy miután a csoport tagjai pánikszerűen elmenekültek a sátorból, összegyűltek a nagy fenyőfa alatt és tüzet gyújtottak. Valamiért azonban kb. 20 perc elteltével megpróbáltak visszatérni a sátorba. Ez egyiküknek sem sikerült. Az egyik áldozat mellett vérnyomokat találtak, mely a csoport egyik tagjához sem tartozott.

Konspirációs teóriák

Az esettel kapcsolatos összeesküvés-elméletek terjedését elősegítette a tény, hogy a szovjet hatóságok szokatlanul gyorsan lezárták a nyomozást, a szorost tiltott területnek minősítették, a vizsgálati anyagokat pedig titkosították, amit csak 1990-ben oldottak fel. Azóta számos magyarázat született, de mind hagy maga után kérdőjeleket.

A hivatalos szervek kezdettől fogva lavinával próbálták magyarázni a tragédiát, de ez az elmélet nem magyarázza meg a furcsa sérüléseket, és sok mást sem. Felmerült az is, hogy bennszülött manysi vadászok támadhatták meg a fiatalokat, de ezt a teóriát többen – pl. Donnie Eichar, a Halálhegy – a Gyatlov csoport tragédiájának igaz története című könyv szerzője – elvetik, főleg azért, mert a manysiknak erre nem volt semmi okuk. Korán felmerült az a lehetőség is, hogy a fiatalok rossz helyre tévedtek, olyasmit láttak, amit nem kellett volna – ne feledjük, hogy a hidegháború közepén járunk –, és a KGB végzett velük. Többen valószínűsítik ugyanis, hogy Gyatlovék „túravezetője”, Zolotarjov KGB-ügynök volt. Tóth Tibor Konteó 1. című könyve ennél elrugaszkodottabb elméletekkel is szolgál. A Halálhegytől 50 km-re egy másik túracsoport február elsejéről másodikára virradó éjszaka furcsa fényeket látott lebegni a hegy – és így Gyatlovék tábora – fölött. Egyesek szerint ez bizonyítja, hogy a kilenc turista földönkívüliek áldozata lett. Mások szerint a kirándulók egy jeti támadásának következtében vesztették életüket. De ezen kívül felmerült a mérgezés, a belviszály (Gyatlovék egymásnak estek valami, pl. féltékenység miatt) lehetősége is – és ezek csak a legismertebb teóriák.

Hivatalos magyarázat

Az orosz ügyészség 2019-ben, hatvan évvel a tragédia után újra megnyitotta a Gyatlov-ügy aktáit. Hivatalos vizsgálatot rendeltek el, melynek eredményeit Andrej Kurjakov főügyészhelyettes 2020. július 11-én ismertette. A szakértők szerint a csoport lavina miatt hagyta el sietve a sátrát. Nem estek pánikban, a sátortól mintegy ötven méterre távolodtak el, egy kősánchoz mentek, azt remélve, hogy védelmet nyújt nekik egy újabb lavinától. Egy idő után visszafordultak, de a rendkívüli rossz látási viszonyok miatt eltévedtek. Harminc méter megtétele után egy cédrushoz értek, és tüzet gyújtottak. Másfél órára rá a tűz kialudt, és ketten szinte azonnal megfagytak a mínusz 40–45 Celsius-fokos fagyban. A csoport egy része megpróbált kúszva visszatérni a sátorba, de ők is azonnal megfagytak. A csoport másik négy tagja később ugyanabban az irányban indult el, de ők nem kúszva, hanem a havat tömörítve próbáltak haladni, aminek következtében elmozdult a három méter vastag hóréteg, elsodorta és maga alá temette őket. Az ügyészség ezzel lezártnak tekinti az ügyet, de kérdés, hogy mennyire sikerült meggyőzniük a közvéleményt. Sokan ugyanis továbbra is meggyőződéssel állítják, hogy Gyatlovék halálának rejtélye megoldatlan maradt.