Marsbéli párbeszéd

Párizsban az Európai Űrügynökség (ESA) közölte: a sikeres kommunikáció többszörösen összetett volt. Az amerikai űrhivatal, a NASA parancsokat küldött Németországba, az ESA darmstadti központjába. Az adatokat az ESA eljuttatta a Mars Expressznek. Az űrben keringő szonda február hatodikán, a Spirit működési területe feletti áthaladáskor továbbította a parancsokat az önjáró laboratóriumnak, a tőle kapott adatokat pedig visszajuttatta a Földre. „Először kommunikáltak egymással az ESA és a NASA űrjárói, és első alkalommal történt nemzetközi kapcsolatteremtés egy másik bolygó körzetében” – lelkendezett a műveletért felelős vezető szakember.

Tegnapi hír, hogy az európai Mars Expresz ismét csodálatos képeket küldött a Marsról. Ezúttal a vörös bolygó egyik legcsodálatosabb képződményét, a Naprendszer legmagasabb hegyét, a 22 kilométer magas Olimposz hegyet figyelhetjük meg az ESA által közzétett felvételeken. Az Olympus Mons mellett minden földi hegység eltörpülne: az óriásvulkán 22 kilométer magasra nyújtózik a Mars felszínétől, egyedül krátere több mint három kilométer mély. A Mars Expresz minden eddiginél élesebb és jobb felbontású képeket küldött a vulkán kráteréről. Digitális kamerájának segítségével még azok a repedések is jól kivehetőek, amelyeket az a gigantikus földrengés okozott, amely akkor történt, mikor a vulkán magmakamrája évmilliókkal ezelőtt beomlott.

Amerikában a NASA tett közzé különösen érdekes felvételt. A Mars Orbiter Camera (MOC) hosszú homokdűnéket ábrázoló képet küldött a Marsról. Ez azért érdekes, mert a földi geológiai alakzatokra kísértetiesen emlékeztető, pontosabban szólva azokhoz nagymértékben hasonlító felszínformák láthatók rajta. A felvételen a hazai tájakról is ismert, homokdűnés formázat figyelhető meg. A bolygó körül keringő Mars Global Surveyor szonda képalkotó egysége naponta nagy felbontású „totálképet” készít a Mars felszínéről. A felvételeken a bolygó globális, évszakos változásait – egyebek mellett a jégsapkák, porviharok, felhők kialakulását és eltűnését – tanulmányozhatják a kutatók. A kamera felbontása rendkívüli, elérheti az 1,4 métert – vagyis a valóságban a másfél méteresnél valamivel kisebb alakzatok már jól látszanak, a valamivel nagyobbak pedig teljesen tisztán felismerhetőek. A Földön a homokdűnék kialakulása a szél felszínformáló munkájának tulajdonítható. A Mars geológiai szerkezete hasonlónak tűnik a Földéhez, s a bolygó felszínét borító finom por, illetve az ottani légkörben kialakuló szél- és porviharok miatt a marsi homokdűnék léte valójában nem meglepő. (m, i)