Márió elárulta a nevét

Már az érkezésemkor többükkel régi ismerősként üdvözöltük egymást. Szlovákiában rengeteg fellépésem van. Imádom az ottani közönséget. Remekül együtt élnek azzal, amit a színpadon csinálok, és minden poénomra vevők.

Több mint negyven percig megállás nélkül harmonikázott, szórakoztatta a közönséget. Hogy bírja ezt az iramot?

Valóban nem könnyű. Mivel azt szeretem, ha a nézők figyelnek rám, ezért vagyok „örökmozgó” a színpadon. A harmonikát pedig éppen az elmúlt héten mértem le: 10,5 kiló. Naponta – főleg a hétvégeken – három–négy fellépésem is van. Hajnalban, amikor végre az autóba kerülök, szinte az egész utat végigalszom, mialatt a technikus barátom vezet. Általában a hét első fele a nyugisabb, ilyenkor az úszás, a futás segít a feltöltődésben. Amikor nem dolgozom és nem gyakorolok, a feleségemmel vagyok, segítek neki a háztartásban, igyekszem a kedvében járni. Mindig én főzők és azt, amit ő „rendel”. Nincs olyan étel, amit ne tudnék elkészíteni.

Mikor kezdődött a nagy szerelem a harmonikával?

Gyerekkoromban. Hat- vagy hétéves lehettem, amikor egy búcsún papírharmonikát kaptam a szüleimtől. Szerelem volt első látásra. A szomszédban lakó Józsi bácsi, akinek igazi harmonikája volt, kezdett tanítani. Az idő múlásával komolyabb képzést is kaptam, és 25 év elteltével ez lett belőle. Vidéki fiú vagyok, és nem is olyan régen, amikor még autóm sem volt, és produceri irodáról produceri irodára jártam „elfogadtatni magam”, Budapesten buszon, villamoson cipeltem a hangszeremet.

Mi volt a foglalkozása, mielőtt harmonikázni kezdett?

Gyárban fémforgácsolóként dolgoztam, ez a szakmám.

Nem lehetett egyszerű a váltás.

Ez valóban így van, nagyon nehéz volt megszokni a reflektorfényt. Kezdetben remegő lábakkal léptem színpadra, hiszen néha két-háromezer ember előtt kell fellépni. Idővel megszoktam.

Ha nincs Galambos Lajcsi, akkor valószínűleg nem is lenne ilyen sikeres.

ĺgy van. Ha nem jutottam volna el hozzá és az általa kitalált Dáridóba, még mindig a gyárban dolgoznék. Lajcsi nagyon ráérzett a dolgokra, mindent neki köszönhetek.

Önt mindenki Máriónak szólítja, honnan ered ez a név?

Gyermekkori becenevem, még az iskolában kaptam a társaimtól, de hogy miért, azt nem árulom el.

A valódi neve?

Back Attila.