Marianna Ďurianová imádja az édességeket

Nemrégiben, amikor Genovában jártam, végigkóstoltam az összes fagylaltot. Bár tudom, ez nem tesz jót, az emberre gyorsan ráragad egy-két kiló, aztán küszködhetek, hogy letornázzam, de szerencsére jó a metabolizmusom, egyelőre nincs nagyobb baj.

Egyébként a konyha nem a legkedvencebb helyem, de azért oda-odaállok a tűzhelyhez, s ha megkívánok valamit, vagy épp a helyzet úgy hozza, tudok főzni. Ám ehhez motiváció kell, alkalom s az, hogy valami eredeti legyen, valami ínyencség. Nálam ez nem úgy működik, hogy reggel felébredek, s elkezdek azon gondolkodni, most valamit főznöm kellene. Ez persze így is alakult az évek során, mert a helyzet úgy hozta, hogy általában étteremben, legtöbbször bent a tévében eszem, nagyon ritkán vagyok otthon ebéd- vagy vacsoraidőben, ez utóbbi még hamarabb.

Megesik, hogy a párommal otthon vagyunk és főzünk valamit. Ebédre néha átugrom a mamához, aki istenien főz. Ő pontosan tudja, mit szeretek, a szlovák konyha nem az én esetem, bár vannak ételek, amelyekről én sem mondok le. Ha az édesanyám kedveskedni akar, borsólevest főz és finom gombás húst, nem is tudom, hogy milyen húsból van, de isteni. Hát még a vesepecsenyéje! Az mennyei. Lám, mennyire lelkesedem, pedig azt mondtam, nem vagyok húsos. Ezt anyunak is mondogatom, ám ő bármit készít, az mindig ízletes. Imádom a mediterrán konyhát, leginkább a halféleségeket, a tenger gyümölcseit. Szeretem az olasz konyhát is, a tésztaféleségeket, salátákat.

Az a szerencsém, hogy nem is ízlenek nekem a nehezebb, túl zsíros ételek, persze, ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán nem eszem kacsasültet knédlivel és káposztával, de ez inkább ritkaság. Utálom azt az érzést, amikor annyira tele vagyok, hogy az étel a torkomban van, és jól felfúj. Felettébb kellemetlen, s az ember úgy érzi, gondolkodni sem tud, ha degeszre ette magát. Vannak ételek, amelyekkel jóllakhatok, s nem követi hasonló érzés. Például a szusi: imádom, s ha tele is eszem magam, nincs rossz érzésem.

Gyakran járok Ciprusra, megesik, hogy reggel felébredek, s kedvem szottyan, hát megyek. Egy kassai barátnőm él ott, s ha úgy adódik, odamenekülök. A szigetnek is megvan a maga jellegzetes konyhája, én főleg a sokféle halételt imádom, az ún. fishmezét, ők különböző szószokkal tálalják, ami egy cseppet sem könnyű. Alapvetően kétféle mézét lehet találni: husisat és halasat. (Urbán Klára)

Alufóliában sült gyömbéres hal
Hozzávalók: 80 dkg tonhalfilé, 2 ek. frissen reszelt gyömbér, vagy 1 csapott ek. gyömbérpor, 4 szál zöldhagyma, 12 fej gomba, 2 ek. olívaolaj, 4 ek. fehérbor, só.

Elkészítése: A tonhalszeleteket folyó csapvíz alatt leöblítjük, papírtörlő segítségével felitatjuk róla a nedvességet. A gombát megtisztítjuk, óvatosan megmossuk, hogy ne igyon fel sok vizet, a hagymát megpucoljuk, szárát levágjuk és karikákra vagdaljuk. A halszeleteket megsózzuk, és akkora duplán hajtott alufóliára fektetjük, hogy a halakat külön-külön jól be tudjuk csomagolni. A halat megszórjuk frissen reszelt gyömbérrel, rálocsolunk 1-1 kanál fehérbort, beborítjuk 3-3 fej gombával, karikára vágott zöldhagymával, becsomagoljuk az alufóliába, hogy ne tudjon kifolyni belőle a szaft. A csomagokat előhevített olajban vagy sütőben pár perc alatt megsütjük. Ha elkészült, a batyukat óvatosan kinyitjuk, vigyázva, hogy ne csapjon ránk a gőz. Tányérra tesszük, és friss salátákkal, petrezselymes vagy sült burgonyával, rizzsel tálaljuk.

Padlizsánkrém
Hozzávalók: 3 padlizsán, 2 tojássárgája, 2 dl olívaolaj, 1 fej vöröshagyma, fokhagyma ízlés szerint, só, fehérbors.

Elkészítése: A padlizsánt megsütjük, hideg víz alá tartva leszedjük a héját, majd a vizet lecsepegtetjük róla. A két tojássárgájából az olajjal majonézt készítünk. A padlizsánt ezután apróra összevágjuk, vagy turmixoljuk, majd a majonézhez keverjük. Hozzáreszeljük a hagymát és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Jó habosra kikeverjük, és kész is van. A legfinomabb pirított kenyérre kenve. Bármilyen salátával ízletes.

További receptek pénteki Ízvilág mellégletünkben.