Már ragyog az olasz csizmaszár

Nápolyi este áramkimaradás idejénTASR/EPA-felvételA római napilapok „Itália megbénult”, „Sötétségben minden, az energiaszolgáltatás vészhelyzetben” és más hasonló szalagcímekkel számoltak be a vasárnap hajnali fél négy tájban bekövetkezett, gyakorlatilag egész Olaszországot (Szardínia szigete kivételével) elsötétítő áramszünetről.

A La Repubblica című olasz napilap arról írt, hogy Olaszországban először következett be ilyen hatalmas, totális áramszünet, rengetegen rekedtek a nyílt pályán leállt vonatokban, a római metróban, de csak káosz és pánik keletkezett, szerencsére nem voltak emberáldozatok. Sokan gondoltak terrorcselekményre, de az emberekben még egy államcsínykísérlet lehetősége is felmerült az országos áramszünet kapcsán.

A hiba okát még vizsgálják, de azt valószínűsítik, hogy az egyik helyi áramszolgáltató biztonsági rendszere mondhatta fel a szolgálatot és váltott ki láncreakciót. Andrea Bollino, az olasz GRTN szolgáltató elnöke szerint viszont Svájcból indult ki az üzemzavar és terjedt át az Alpokon. Ezt látszik megerősíteni a svájci Atel áramszolgáltató is, az Atel ugyanis azt közölte, hogy Svájc középső részén az erős szélben egy fa zuhant Lukmanier-nél az Olaszországba vezető nagyfeszültségű távvezetékre. Ez és esetleg ezzel egy időben két franciaországi távvezeték sérülése okozhatta a bajokat.

Az olaszországi áramszolgáltatás zavarai újból ráirányították a figyelmet a fejlett ipari országok áramellátásának sebezhetőségére.

Tegnap az olasz kimaradás következtében a szűkös európai árampiacon Franciaországban és Svájcban is zavarok keletkeztek, korábban pedig Londonban, Dániában és Svédországban szünetelt a szolgáltatás alig egy hónappal azután, hogy a tengerentúlon, az Egyesült Államokban és Kanadában omlott össze a hálózat. Amerikában akkor 50 millió ember maradt sötétben, most az olasz áramszünet 57 millió embert érintett, amivel rekordot döntött. Akkoriban még az európai hatóságok és a szolgáltatók azt nyilatkozták, a megbízható európai infrastruktúra, a részletes áramellátási szabályozás megakadályoznak egy kiterjedtebb európai áramkimaradást. Ezt a magabiztosságot kérdőjelezik meg az utóbbi napok eseményei akkor, amikor az amerikai áramszolgáltató rendszerhez képest stabilabbnak tekintett európai rendszerben erőteljes törekvések tapasztalhatók a deregulációra, a szabályok piacosítására.

Az európai áramszolgáltató rendszereket a szakértők megbízhatóbbnak tartották, már csak a rendszerek viszonylag lazább kapcsolatai miatt is. E rendszer révén elvben elkerülhető, hogy az egyik helyi áramszolgáltató kiesése láncreakciószerűen fejtse ki hatását másutt, ám ugyanakkor egyes országokat sebezhetővé is tesz, hiszen bajok esetén nincsen alternatíva.

Augusztusban az egyik brit áramszolgáltató leállása okozott csúcsidőben néhány órás zavart, a múlt héten pedig Dániában és Svédországban háztatások millióiban aludtak ki a lámpák az összekapcsolt skandináv rendszer hibája miatt.

A kommentárok a felelősöket keresik: egyrészt a svájci és a francia központokat okolják a műszaki hibák láncolatáért, s arra is felhívják a figyelmet, hogy hasonló esetek bármikor bekövetkezhetnek, hiszen az olasz energiaellátásban nincsenek igazi tartalékok, az ország komoly áramimportra szorul. Egyöntetű vélemény, hogy csökkenteni kell az áramimporttól való függőséget, vagyis új villamos erőműveket kell építeni.

Olaszországot a szakértők különösen sebezhetőnek tartják, mivel más országokkal szemben az áramszükséglet 17 százalékát külföldről elégíti ki, továbbá mivel a fogyasztás – a nemzeti termék növekedését meghaladó ütemű – felfutásával nem tartott lépést az erőművi kapacitásbővítés. A nyári kánikula idején főként a légkondicionáló berendezések elterjedt használata miatt a rendszer többször is túlterheltté vált.

Másutt nem ennyire súlyos a probléma, ám az erőművi és az áramtovábbító rendszerek fejlesztésének késlekedése Európa-szerte gondokat okozhat, hiszen egyes felmérések szerint Franciaországban, Németországban és Spanyolországban a csúcsfogyasztáshoz képest mindössze 5 százalékos a tartalékkapacitás, amiből még kisebb zavar esetén is komoly gondok fakadhatnak. (mti, ú)