Már az emberek agyában is mikroműanyag van

A mikroműanyagok egészségügyi kockázatait az emberi szervezetben a tudomány még messze nem ismeri teljes mértékben. A legújabb tanulmányok csak mostanában kezdenek arra utalni, hogy a mikroműanyag növelheti a különböző betegségek kockázatát, például az oxidatív stresszt, amely sejtkárosodáshoz és gyulladáshoz, valamint szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.

Állatkísérletek viszont a mikroműanyagokat termékenységi problémákkal, különböző rákos megbetegedésekkel, az endokrin és immunrendszer zavarával, valamint tanulási és memóriazavarokkal hozták összefüggésbe. Tavaly a tudományos világot meglepte egy kutatás, amely leírta, hogy az apró műanyagrészecskék képesek áthatolni a vér-agy gáton, amely az emberi agyat védi, és ott is kárt okoznak. Ostravai tudósok pedig nemrég kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét az emberi magzatvízben és a méhlepényben is.

Az agyban is találtak mikroműanyagot

A múlt hónapban a Journal of Hazardous Materials című folyóiratban jelent meg továbbá egy tanulmány, amely mind a tizenhat vizsgált csontvelőmintában mikroműanyagokat talált. 

Az egyik legfrissebb tanulmányban pedig kutatók nyugtalanítóan sok mikroműanyagot találtak agymintákban. A tanulmány még szakértői értékelés alatt áll, de már felkerült az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek honlapjára. A kutatók új mérési módszert alkalmaztak, így az eredmények nem biztos, hogy teljesen megbízhatóak, de eddig senki nem támadta a módszert.

A kutatók megállapították, hogy a 2024 elején vett 24 mintában a műanyagok az agy tömegének körülbelül fél százalékát tették ki. Ez körülbelül egy hagyományos műanyag kanál súlyának felel meg. 

A vizsgálatban részt vevő, demenciában - beleértve az Alzheimer-kórt is - elhunyt emberek mind a tizenkét agymintája akár tízszer több műanyagot tartalmazott, mint az egészséges minták. A kutatás azt is megállapította, hogy a 2024-es agymintákban a mikroműanyagok mennyisége mintegy ötven százalékkal magasabb volt, mint a 2016-os mintákban, ami arra utalhat, hogy az emberi agyakban a mikroműanyagok koncentrációja a környezetéhez hasonló ütemben növekszik.

(pluska)