Magyarul akar tanulni

Natascha KampuschTASR/AFP-felvételBizonyára emlékeznek még Natascha Kampuschra, arra a fiatal osztrák lányra, aki augusztus 23-án szökött meg fogva tartójától. A lányt 1998-ban, 10 évesen rabolta el a nyílt utcán Wolfgang Priklopil, és 8 éven át tartotta fogva egy ablaktalan, pincehelyiségben. A 44 éves Priklopil nem sokkal a lány menekülése után öngyilkos lett. Ötven nappal szabadulása után Natascha újra interjút adott az osztrák News című magazinnak.

– Egy kicsit megerősödtem már, de még mindig nagyon érzékeny vagyok. Kiütéseim vannak, és rendszeresen szenvedek a migréntől. De már nem vagyok annyira sápadt, és a sebeim is sokkal gyorsabban gyógyulnak – meséli Natascha. Kiderült, egyre gyakrabban merészkedik az utcára, ám nagyon zavarja őt, ha az emberek felismerik és megbámulják. Ilyenkor – mondja – úgy érzi magát, mint egy tarka kutya, amely összevissza rohangál, és mint valami kuriózumot megbámulják. Azt sem szereti, ha fotózzák, és ha tévériporterek nyargalnak utána. – Úgy gondolom azonban, ez is egyszer megszűnik. Meg kell szűnnie.

Natascha megkapta bizonyítványát az alapiskola befejezéséről, s most tovább szeretne tanulni, főleg az idegen nyelvek érdeklik. – Mivel apám egy magyar nővel házasodott össze, egyebek közt szeretnék megtanulni magyarul is. Nem baj, hogy nehéz nyelv – válaszolja a riporter felvetésére. – A finnugor nyelvcsoportba tartozik, a román nyelveket pedig a magyarral párhuzamosan tanulhatom. Egy lexikonokkal és szótárakkal teli könyvespolcról álmodozik.

Natascha jelenleg egy apartmanházban lakik, a szoba nagyon kicsi – panaszkodik –, van ugyan egy kis konyhasarok is a lakásban, és tud mosakodni. A legszebb a kilátás. – Általában reggel ötkor kelek, olykor háromkor is, de aztán tovább alszok. Nincs tévém, de nem is hiányzik. Van azonban egy rádióm és egy mobilom internetcsatlakozással. Időközben sok kapcsolatot teremtettem, ezek nagyon fontosak számomra.

Rendszeresen jár orvoshoz és pszichológiai kezelésekre, és csak akkor érzi magát igazán szabadnak, ha egyedül van otthon. – Például akkor, ha zenét hallgathatok, és arra gondolhatok, amire akarok. És persze akkor, ha tudatosítja, hogy nem kell éheznie. – ĺgy is lehet definiálni a szabadságot – mondja a lány, akit korábban fogva tartója gyakran éheztetett.

Imádja a zenét, jelenleg egy kubai együttes, az Orishas „El Kiko“ száma a kedvence. De szereti Sammy Davis Juniort, Frank Sinatrát és Dean Martint is, valamint az osztrák Wolfgang Ambrost is, akivel már személyesen is találkozott. Az ő zenéje különösen közel áll hozzá. (ug)