Magyar művészettörténész Van Gogh füléről

Fekete Ilona művészettörténész az Artmagazin legfrissebb számában közölt cikkében részletesen feltárta, szerinte hol sántít Hans Kaufmann és Rita Wildegans elmélete, amelynek lényege, hogy az általánosan elfogadott legendával szemben nem öncsonkítás történt. A hamburgi szerzők Van Gogh füle - Paul Gauguin és a némasági fogadalom című kötetükben állították a korabeli dokumentumokat új fénybe állítva, hogy 1888 decemberében Gauguin vágta le barátja fülét a párbajtőrével.

"Van Gogh élete kanonizált, és ezen még ez a +botránykönyv+ sem tud túllépni, a szerzők oknyomozó munkája ellenére sem. A probléma nem a különböző hipotézisek tendenciájával van, hanem a szubjektív források - levelek, napló - megfelelő kritika nélküli felhasználásával" - fejtette ki a jelenleg Oxfordban dolgozó művészettörténész az MTI-nek.

Mint a magyar kutató írásában kiemelte, a hamburgi szerzőpáros párhuzamos életrajzában Gauguint "primitív, erőszakos, maszkulin" jellemnek állította be, míg Van Gogh-ot "érzékeny, sebezhető, feminin" alkatként ábrázolta. Kaufmannék részletesen beszámoltak a két eltérő habitusú művész között az arles-i művészkolónián kialakult feszült viszonyról. Elméletüket egy levélrészlet újraértelmezésére alapozták: "ha hallgatsz, én is néma maradok". Magyarázatuk szerint a felbőszült Gauguin párbajtőrével vágta le barátja fülét, majd hallgatási fogadalmat kötöttek, hogy ne legyen belőle rendőrségi ügy.

Fekete Ilona szerint arról, hogy Gauguinnek fegyvere volt, csak Van Gogh ejtett el néhány megjegyzést, és az ominózus párbajtőr sem került elő soha. A kutató azt is megkérdőjelezi, hogy Gauguin karddal vett volna elégtételt, holott köztudottan jó bokszoló volt.

Az események megismeréséhez Gauguin évekkel későbbi visszaemlékezése adott támpontot, és máig ez a verzió a legelfogadottabb. Eszerint Van Gogh egy veszekedésük után hazament, levágta a fülét, majd újságpapírba csomagolva elvitte egy arles-i bordélyházba a Rachel nevű prostituáltnak. Másnap csaknem elvérezve talált rá otthonában a rendőrség. Közben Gauguin egy szállodában töltötte az éjszakát, és csak reggel tért haza, közös szállásukra, az úgynevezett Sárga Házba. Miután vallomást tett a rendőrségen, táviratban értesítette Van Gogh öccsét és Párizsba utazott.

Gauguin Emile Bernardnak írta meg ezen a módon a történteket, aki Albert Auriernek adta tovább. Utóbbi levelében szerepel az a mondat, amit a hamburgiak "hallgatási fogadalomként" értelmeztek, és ebből vezették le elméletüket - derül ki a művészeti magazin idei második kiadásában szereplő cikkből.

Fekete Ilona azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a levél szerint Van Gogh szájából az utcán, még füle levágása előtt hangzott el a kérdéses mondat. Mint fogalmazott, kicsit korainak tűnik már Gauguin kardcsapása előtt hallgatást ígérni.

"Gauguin elmondása alapján tudunk erről a mondatról, Van Gogh nem említ a leveleiben ehhez hasonlót, csupán azt rója fel Gauguinnek, miért táviratozott öccsének" - emlékeztetett a kutatónő. Mint hangsúlyozta, szerinte "a források inkonzisztens használata" miatt nem meggyőző a hamburgiak hipotézise.

A német szerzők elméletén kívül Van Gogh legendás öncsonkításának értelmezésére sok szakértő tett már kísérletet. Többek között akad vallási magyarázat, ami Van Gogh Jézussal azonosulására utal, és olyan elmélet is született, amely szerelmi öncsonkításként fogta fel a füllevágást.

A magyar művészettörténész leszögezte, hogy bár maga nem foglalt állást egyik hipotézis mellett sem - sőt, újabbakat is talált cikke megírása óta -, de úgy véli, mindegyikkel érdemes foglalkozni, mivel új szempontokkal közelítik meg a kutatást. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a forrásokra alapozott információk és a hipotézisek között - ami gyakran elvész az ilyen jellegű írásokban.

Fekete Ilona 2005 és 2008 között a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, ahol részt vett a Van Gogh kiállítás szervezésében is. Jelenleg az ELTE Atelier európai historiográfia és társadalomtudományok doktori programjának keretében folytat kutatásokat.