Magyar karrierek Afganisztánban

Budapest. Királyi főtanácsos, elefántgyógyász, középületek szobrainak készítője – Afganisztánban. Mi a közös bennük? Az, hogy magyarok voltak.

Kevesen tudják, hogy az Abdul Wahab nevű úr Afganisztánban, nem volt más, mint Kósz István magyar honvéd tizedes. Orosz hadifogságból szökött meg az első világháború idején, majd ott nagy politikai szerepet játszott, a király egyik főtanácsosa lett. Még nála is nagyobb karriert futott be Hibján Géza, kemecsei származású magyar ember. Ő is orosz hadifogságból került át Afganisztánba. A gazdasági akadémiát végzett magyar is fontos személy lett a király udvarában. Tény, hogy az Európa mögött elmaradt Afganisztánban az orvostudomány sem állott valami magas fokon. a királyi udvarban nagy szomorúság lett úrrá Hibján odaérkezése idején. Az történt, hogy Góliát, az elefánt beteg lett. Senki sem tudta meggyógyítani. Hibján értett valamit az állatgyógyászathoz, így sikerült az öreg elefántot kikúrálnia. Rögtön ő lett a király állatorvosa. Nagy becsülete volt, külön lovászt, kengyelfutót és szakácsot kapott a királytól. Minden megbecsülés ellenére sem érezte jól magát, egy idő után elhagyta Afganisztánt.

Még két magyarról érdemes megemlékezni, aki sokra vitte Afganisztánban, egyikük Faragó Árpád budapesti szobrászmester, aki a kabuli középületek építésénél dolgozott, sőt a király nyaralójának szobrait is ő készítette. Ezek a szobrok ma is láthatók. A másik, Dobó Pál magyar hadifogoly volt, aki az afgán trónörökös részére készített kis gépeket és kocsikat.