Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.
ĺZLIK – NEM ĺZLIK
Különösebb késztetést soha nem éreztem a konyhai tüsténkedés iránt, de házaséletem kezdeti éveiben a húslevest igazán tökélyre fejlesztettem. Hogyan csináltam? Nos, a fazék aljára csontok kerülnek, gyönyörű velős cubákok és, persze, ritkacsont is, mert az adja a leves erejét; erre fél kiló szép marhafartő meg egy kilónyi tyúkhús. Nem csirke, nem jérce, hanem tyúk. Voltaképpen egy gyöngytyúk is kell, ami apósomék jóvoltából akkoriban megoldható volt. Vizet neki, és lássuk a fűszereket: egész bors, szegfűbors, szerecsendió, gyömbér, pár szem koriander, egy ágacska kakukkfű, egy babérlevél. Lassan főjön, nagyon lassan, közben megtisztíthatjuk a zöldségeket: sárga- és fehérrépa, paszternák, gomba, két krumpli, vöröshagyma, fokhagyma, egy póré, némi zöldborsó. Ha felforrt a lé, mindez belemehet. Három-négy óra múlva kész a húsleves, illatos, sűrű, kolloid állagú folyadék, sárga, mint az arany, és kristályosan tiszta, noha eszem ágában nem volt a habját leszedni, tudván, hogy az ízek nagy része abban a szürkés habban rejlik. Tésztának házi cérnametélt dukált bele, és kezdődhetett a lakoma. Nos, akkoriban még normális étkű embernek számítottam, s ha mindezt – a tyúk- és marhahúst reszelt tormával, a csontvelőt pirítóssal – magamba vettem, nem kívántam sokáig semmi mást, legföljebb egy üveg jól behűtött, kesernyés sört.Igazán nemszeretem ételeim sose voltak. Némi csalódást csak azok az étkek okoztak, melyeket immár felnőtten, vagyis ízvilágom kialakulása, megalapozódása után ismertem meg. Ilyen volt például néhány egzotikus gyümölcs, a különféle tengeri herkentyűk többsége, de például a Csallóközi Vásáron néhány éve először megkóstolt, nyárson sült ökör is. Az volt a bibi, hogy olvasmány- és filmélményeim, vagy csak a fantáziám alapján olyan kivételes kulináris élvezeteket vártam tőlük, melyeket aztán a gyarló valóság már nem tudott beteljesíteni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.