Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.
ĺZLIK – NEM ĺZLIK
Az idei balatonalmádi pisztráng nagyon finoman volt elkészítve. Roston volt sütve, de nagyon jellegzetes fűszerekkel ízesítve. Kiválóra sikerült étel volt, s ebből az értékelésből is kitűnik, hogy nálam egyértelműen a halak vezetnek a listán. Egyébként, ha a Balatonra megyünk, általában az északi parton kötünk ki. Sokáig volt egy kedvenc helyünk, de Tihany és Füred környékén mindenütt rengeteg olyan étterem és csárda van, melynek kitűnő a konyhája. Természetesen a gyerekkori ételeket sem tudom feledni, meg aztán az idő is mindent megszépít. De szívesen is ennék egy ropogós vasárnapi libasültet anyám legendás konyhájából!A legrosszabb élményem szintén az idén történt, méghozzá Amerikában. Itt sikerült leégetniük egy bifszteket – ami külön tudomány lehetett. Bifszteket leégetni! Az egyik oldala teljesen fekete volt. Amerikát mindenki a csodák országának tartja. Egy előadás előtt elmentünk vacsorára, Ohaióban a Nagy-Tavak alatt voltunk egy kempingben. Nagyon szép épület volt kívülről, de bent mindent összekevertek. Diáklányok szolgáltak fel. A csapat kb. egy és háromnegyed órai ülés után kapta meg az első ételt, a hatvanfős társaság rendeléseit úgy összekeverték, hogy majdnem mindenki mást kapott, mint amit kért, s az ételek minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után. Tehát Amerikában sem kolbászból van a kerítés! (mal)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.