Létfontosságú ősi ösztön

A dühös, fenyegető arcokra sokkal előbb és intenzívebben reagál az ember, mint az egyéb érzelmekről árulkodó arckifejezésekre – derült ki egy ausztrál vizsgálatból.

Ausztráliai kutatók 74 nőnek és 74 férfinak mutattak fényképeket, amelyek különböző hangulatban lévő személyeket ábrázoltak – jókedvű, elégedett, szomorú, bánatos, közömbös, dühös meg kifejezetten agressziót eláruló haragos emberek szerepeltek a felvételeken. A képek közül a dühös, azaz támadó érzelmeket sugallókat kellett kiválasztani, és közben mérték a reakcióidőt.

A kutatók szerint a férfi résztvevők „győzelmével” végződött vizsgálat egyértelműen arra utal, hogy az ember máig nem veszítette el a törzsfejlődés során megszerzett képességét, hogy időben észlelje az egyénre, sőt a csoportra veszélyt jelentő fajtárs jelenlétét.

Ez a felismerő képesség, az, hogy a támadó szándékot le tudjuk olvasni az ellenfél arcáról, szó szerint létfontosságú volt évezredeken át, és az evolúció során mélyen beépült az ember tudatába.

Miután a védekezés elsősorban a hímek feladata volt, nem csoda, hogy ez a készség főként a férfiakban fejlődött ki. Bár a nők is érzékelték az ellenséges emóciókat a fotókon, ők elsősorban a pozitív emóciókat kifejező képekre reagáltak gyorsabban. Ezek a képek viszont a férfiakat nem „izgatták” annyira.